Questions and Answers

Miért nyomja a fenekét a pávián a bébi orrába?

Tette fel a kérdést egy kommentelő ezen (egyébként rendkívül bájos és viselkedést jól bemutató) video kapcsán: www.youtube.com/watch?v=nhJIxzPaQ7Q

A páviánok hátsó felük mutogatásával a megadást, az "alárendeltséget", a közeledési szándékot fejezik ki. Ezt a videón kíséri a felnőtt nőstény egyed sűrű (ritmikus) nyelvkidugása is. A pávián azt szeretné üzenni, kommunikálni a kicsi és annak édesanyja felé, hogy barátsággal és jó szándékkal közeledik.

Hogy lehet megkülönböztetni a páviánbébiket?

Mindegyik újszülött fekete szőrzetet visel, így nincs egyszerű feladatunk. Az Articles menüpontban (babybaboons.webnode.hu/esemenyek-naptara/) cikket olvashatsz a témáról. Ízelítő: a gelada bőrszíne fekete (sötét), s a mellkasán található a rózsaszín foltja. Megjelenése robosztus. A galléros pávián bőrszíne a legvilágosabb (fehér, halvány rózsaszín), s ez növekedésével sem változik lényegesen.

 

Miért eszi meg a pávián mama a placentát (méhlepényt)? (Szuper videóval!)

Az állatvilágban természetes a méhlepény elfogyasztása, része az újszülött megtisztításának és a szülési nyomok eltakarításának (a vér szaga vonzza a ragadozókat). Egyúttal, a placenta sok hasznos anyagot tartalmaz, pl. prosztaglandint (a terhességmentes állapotba történő visszaállásban segíti), oxitocint (szoptatásra készíti fel a szervezetet). A placenta elfogyasztása gátolja a vérrögök kialakulását, csökkenti a vérnyomást és a gyulladásokat, de javítja a keringést és az idegi működést is: www.youtube.com/watch?v=_dkgrEVWzEI

Ártalmas vagy jó dolog, ha ember neveli a páviánbébit?

A válaszra nincs egyértelmű igen vagy nem. A legjobb, ha a mama neveli fel a bébijét. Ha a feladatot ember pótmamának kell megoldania, akkor azon elemeket, kliséket célszerű alkalmazni a nevelés során, amit a pávián mama is tesz: kurkászás(hoz hasonló simogatás), galléros páviánoknál belefér a puszi az arcra, a cumiztatás (szoptatás kiváltására) stb., kerülni kell az emberi babák nevelésénél alkalmazott olyan mozdulatokat, mint pl. a két kar lefogása. Ezekre különösen a kislány egyedeknél kell figyelni, akik később anyák lehetnek! A picit a közelben szabadon kell hagyni, hogy felfedezze a világot. Az emberi nevelés sokat ronthat egy későbbi pávián anyuka ösztönein, de javíthat is, hogy picinyét még féltőbb odaadással gondozza, ahogy azt maga is tapsztalta nevelése során.

Jó-e háziállatnak, - kedvencnek a pávián?

Határozottan nem. A pávián veszélyes állatnak minősül, s az erre vonatkozó jogszabályok alapján tartaható csak, mint háziállat. Attól függően, hogy milyen páviánfajtáról és milyen neműről beszélünk, kifejlett testtömege elérheti akár a 30 kg-ot. Metszőfogai hatalmasok, melyekkel a vadonban kisebb gerinces állatokat (pl. bébi antilop) is képes elejteni, így a feldühödöt állat akár komoly, életveszélyes sebeket is ejthet az emberen. A páviánok helye a vadonban van, jobb híján pedig az állatkertekben és vadasparkokban, ahol a fajmentés részeként szaporodhatnak is. Az elárvult bébik gondozása szakemberek által bevett módszer, a kicsik kb. 6 hónapos koráig, amikor bundát váltanak, s felveszik felnőttkori színezetüket, ill. képessé válnak az önálló táplálkozásra, a szopás már nem lételemük (ami egyébként általában egy éves korig minden egyednél megmarad!).

Képesek lennének-e meghonosodni Magyarországon a páviánok?

Minden bizonnyal: igen. Mivel a táplálkozásban meglehetősen alkalmazkodóak, éghajlati klímánk pedig nem szélsőséges (sőt, egyre enyhébbek a telek, és egyre forróbbak a nyarak), jóllehet, a páviánok a hőmérsékleti szélsőségekhez is alkalmazkodnak (éjjeli hideg, nappali forróság, tengerszint feletti akár 2.500 m-es magasság stb.), hazánk ökológiai szempontból kedvező lehet számukra. Ehhez adódik hozzá az is, hogy nagyvadakban meglehetősen szegényes az országunk, így veszélyt a páviánokra a ragadozók nem jelentetének (max. a picik számára pl. a ragadozó madaraink), de feltehetően nálunk is kimerészkednének az emberek közelébe, életterébe, megdézsmálva azok javait, jószágait, ahogy Afrikában is teszik. Elméleti síkon lehetséges, hogy valamely nemzeti park területén, kontrollált módon szaporodjanak és szabad élettérben töltsék életüket, mint pl. egy afrikai rezervátumban. (Ugyanakkor, erre idehaza a gyakorlatban, mivel nem magyar őshonos fajról van szó, lényegében semmi esély nem mutatkozik.)

Idomítás vagy foglalkozás?

Az idomítás szó/fogalom számomra már önmagában is pejoratív. Egyetlen állat esetében sem tartom megfelelőnek. Az oktatás és edukálás azonban olyan tudatos és megkomponált cselekvéssor, melyre bizonyos állatfajok ki vannak éhezve... így pl. az oroszlánfókák vagy házikedvenceink közt a kutyák, akik egy 6 éves gyermek fejlettségi szintjével is rendelkezhetnek, ezért is alkalmasak pl. vakvezetőnek vagy egyéb más funkcióra (adott fajta munkakutyái). Az emberszabásúak esetében történtek szoros értelmben vett kísérletek és kutatások (orvosiak és viselkedéstaniak egyaránt). A páviánok esetében ez meglehetősen korlátozott (olvasáskészségi kutatásokat végeztek guineai páviánokkal), és véleményem szerint nem is feltétlen szükségszerű. Esetükben sokkal fontosabbnak tartom a megfigyeléssel egybekötött foglalkozást, melynek keretében ismétlődésszerűen egyszerű dolgok megtanítására észrevétlenül vehetők rá. Erre igényük is mutatkozik. Mint erőteljes társas lények (az emberszabásúak sokkal jobban viselik a magányt, a páviánok lényegében belehalnak abba, ha egy példány egyedül marad, még egy kutya vagy cica is jobb társa, testi kontaktust: érintés, kurkászás, ölelés alakíthat ki vele, mint az, hogy magányos legyen). Ráadásul a páviánok kifejezetten szeretik az embert, nemcsak azért, mert az étellel azonosítják, hanem "rokont" és sokszor ellenséget, de megannyiszor barátot, pótmamát látnak bennük. Egészséges ember-pávián kapcsolattal, figyelembe véve, hogy az elsődleges a páviánok SAJÁT közössége, a foglalkoztatást fontosnak tartanám a zárt helyen élő példányok esetében. Ilyen az, hogy kutya-macska, és 0-3 éves gyermekjátékokat (labdák, építőkockák stb.) adunk nekik, amivel kreativitásuk és kézkoordinációjuk önmagában fejlődik. A páviánok, mint a gyerekek, mindent bevesznek a szájukba, de ami nem ehető, azt nem nyelik le! Továbbá, ember által végzett foglalkoztatás keretében, ismétlés-jutalmazás-utánzás eszközrendszerével megtaníthatóak pl. az étel kérésére, megköszönésére, az üdvözlésre, a lapbázásra stb., oly egyszerű dolgokra, melyek mindennapi pávián életvitelüket nem befolyásolja. Ez nemcsak az ő életüket teszi színesebbé egy zárt közösségben (állatkertben), hanem a látogatók számára is nagyobb élményt és érdeklődést nyújt az adott faj iránt.

Jobb- vagy balkezes a pávián?

A páviánok alapvetően ambidexterek. Ez azt jelenti, hogy kétkezűek, azaz, mindkét kezükkel megközelítőleg ugyanolyan ügyesek. Több száz órányi megfigyelés alapján azonban azt mondhatom a galléros- és Anubisz páviánok vonatkozásában (s feltételezem, hogy ugyanez igaz a medve- és guineai páviánokra, valamint a sárgás babuinokra is), hogy az ambidexter tulajdonság balkéz-súlyos, tehát az egyedek, ha szükségesnek érzik a választást két kezük használata között, akkor a bal kezüket fogják nagyobb előnyben részesíteni.

A banán melyik részét szereti és eszi meg a pávián?

A páviánok (és a majmok általában) a banánnak szintén azon részét szeretik, amelyiket mi, emberek :-) A banánt a páviánok is meghámozzák, s a banán húsát általában tördelve, olykor harapva fogyasztják el. Ha egy pávián megeszi a banán héját is, akkor arra következtethetünk, hogy a táplálékforrása nem kielégítő, hisz az adott növény (zöldésg, gyümölcs) minden alkotóelemét és részét hasznosítja. Röviden: túlzottan éhes.

Ha a fogságban élő páviánokat megvizsgáljuk (Köln-, München Zoo, hamburgi állatkert, Emmen Zoo Hollandiában stb.), ezen álatkertek egyikében sem eszik meg az állatok a banán héját. Fontos megjegyeznem, hogy a hamburgi állatkert galléros páviánjai meglehetősen túltápláltak, a relatíve nagy kolónia egyedei elég idősek és túlsúlyosak is. Az említett másik három állatkert, kiváltképp az Emmen és a Köln Zoo nagyon nagy páviáncsapatnak ad otthont, benne rengeteg ivarérett és kifejlett hímnek is... ezek egyikében sem tapasztaltam, hogy az állatok megették volna a banán héját.

A vadon élő galléros páviánok pl. Szaúd-Arábiában szintén eldobják a gyümölcs héját.

A dél-afrikai medvepáviánok és a zambiai sárgás babuinok, akik rájárnak az emberek ételeire is (sokszor ellopva azt), szintén nem fogyasztják el a banán, és a narancs, ill. citrusfélék héját, csak kirágcsálják a héj belső részének tápanyagokban gazdag tartalmát.

Szomorúan tapasztaltam, hogy a Fővárosi Állatkert (Budapest) páviánjai megeszik a banán teljes héját is (egy látogató dobta be számukra darabokra tépve), és a citrusfélék (mandarin) teljes héját is, amit nem is nagyon ismernek. Az élelmezésükben (webkamerán keresztül tapasztalt táplálék mennyiségs és minősége, ill. személyesen tapasztalt viselkedésformájuk alapján) arra a következtetésre jutottam, hogy az alulkalibrált és hiányosságokat mutató (más állatkertekhez viszonyítottan).

Mit jelent az, hogy a páviánok "opportunista evők"?

Az opportunista latin eredetű kifejezés, pontos jelentését mindenki megtalálhatja az idegen szavak és -kifejezések (online) szótárában. A páviánok esetében az opportunizmus két, egymással összefüggő jelentéstartalommal bír. Az állatok egyrészt "elvtelenek", "önzők" a táplálékszerzésben. Amit csak lehet, begyűjtenek, elvéve azt a társuk, de még gyerekeik elől is. A pofazacskóikban kvázi elraktározzák, s ha megszűnt a táplálék forrása, szépen megeszegetik az összegyűjtött élelmet. Másrészt, az "aktuális (környezeti) viszonyokhoz maximálisan alkalmazkodók". Ha emberi táplálékhoz tudnak jutni, arra állnak rá, és azt fogyasztják. Ha a természetben élve hetekre rákényszerülnek, hogy csak füveket egyenek, képesek azon elélni hosszú ideig. Szükség esetén egy növény minden részét hasznosítják: gyökér, szár, levél, virág, termés... a két dolog ott függ össze, hogy a táplálékszegény időszak "genetikai beégetettsége", ösztöneik okán, amikor és ahol van táplálék, kielégíthetetlenül esznek és gyűjtenek be mindent...

Nagyon hosszú és tudatos munkával, a táplálékforrás időbeli, mennyiségi és minőségi elosztásának rendszerességével lehet rászoktatni a páviánokat arra, hogy a túlegyést és begyűjtést emberi mércével "normálisan" kezeljék, s ne legyenek se túl-, se alultápláltak.

1 | 2 >>