A galléros páviáncsapat a Budapesti Állatkertben...

2014.06.17 19:40

7 fős, két hím és öt nőstény alkotja a csapatot.

Az alfa-hím (a 7 fős csapat vezére, s a majdani hárem hímje) fiatal még, de már ivarérett korú és a másodlagos nemi jelleg tulajdonságai (kétivarúság egyértelmű jelei) jól megfigyelhetőek rajta. A másik hím pávián jóval fiatalabb nála, noha „érdeklődése” a lányok iránt már megjelent, az „komolynak” nem tekinthető (azaz, utódnemzésre nem ő lesz a kompetens, ill. kizárólagos - max. "titkos" - egyed).

 

Az alfa-hím és jövőbéli arája

 

A galléros páviánok egyébként „egy hímes” háremeket alkotnak, de megfelelő nőstény egyedszámnál (is) állatkerti körülmények között jól megfér egymás mellett két hím is, nem kell feltétlen hatalomátvételnek történnie a csoportban.

 

A budapesti nőstények még meglehetősen fiatalok, ötből kettő tűnik ahhoz közeli életkorúnak, hogy a közelebbi jövőben anyává váljék, s egy kis fekete bébinek adjon életet. Egyikőjükkel az alfa-hím elég közeli kapcsolatot is ápol, ill. a nőstény közeledése egyértelmű a hím társaságának folytonos keresésével, ill. annak kurkászásával.

 

Érdekes módon a nőstények között is kialakult a hierarchia (ez a táplálkozás sorrendiségében, és a táplálékhoz történő lokális megközelítésben is megfigyelhető ez), mely a galléros páviánok esetében nem törvényszerű (sőt, kifejezetten ritka a hárembéli hierarchia a nőstények között, ami jelen esetben valószínűleg az ivarérettség fokával áll összefüggésben). A hierarchiát az életkoron (és nemiségen) túl természetesen a testméret (egyszerű testi erő) is befolyásolja.

Van olyan egyed a csoportban, aki szociális szempontból „kilóg” - ő áll a hierarchia alján, így utolsó a táplálékszerzésben, és a legelhagyatottabb a szociális tevékenységekben is. (Bundája, szőrzete sötétebb, eltérő a többiekétől, így könnyen azonosítható... későbbi írásaimban csak Magányosnak fogom nevezni.)

 

"Én vagyok a legfélénkebb pávián!"

 

Egyik nőstény két lábra ágaskodva kommunikál (ételt kér) a látogatókkal. Az alfa-hím (Rezső) javában ülve, szemkontaktust teremtve, a többek négy lábon, ugrásra készen várják a Zoo-csemegét (még inkább a mazsolát, müzlit, aszalt gyümölcsöket és mogyorót), amit aztán egyáltalán nem mernek megérinteni sem (hisz az az alfa-hímnek „jár”), vagy a szemfülesebbek gyors mozdulattal a kis szájukhoz emelik és bendőjükbe küldik, ill. később a maradékokat szedegetik össze. Aztán jönnek és kérnek újra meg újra, de csak bátortalanul és lassú reakcióval jutnak a csemegéhez....

Több szempontból is igen jó memóriájú, értelmes állatok.

 

 

A 7 pávián egyébként – a páviánokhoz viszonyítva nagy méretű – sörényes juhokkal osztja meg sziklafalas kifutóját, ami alapvetően nem baj, hisz a két faj megfér egymás mellett, bár a természetben sosem találkozik, és olykor vannak köztük súrlódások is. Persze, ez amennyire előnytelen, lehet épp annyi pozitív hozadéka is...