A hinta, mint mozgásfejlesztő eszköz

2015.06.01 16:41

A hinta nemcsak kiváló szórakozás embernek-majomnak egyaránt, de remek fejlesztőeszköz is.

Az előre-hátra, a megállás és újralendülés a test koordinációs összehangolódását, valamint az egyensúlyozás fejlődését eredményezi. A test állandó egyensúlykeresése alapvető és közös jellemzője az emberszabásúaknak, a majmoknak és az embernek is, ami meghatározott izmok feszítéséből és más izmok ugyanazon időben történő ellazításából áll. A gravitáció ellensúlyozásaként a hintán ülőnek meg kell tanulnia fenntartani azt az egyensúlyt, melyben a hinta mind magasabbra képes lendülni. Ezáltal fejlődhet az izomcsoportok munkájának koordinációja hintázás közben.

 

Austin Zoo

 

Hasonló egyensúlyfejlesztő ingereket kapnak a bölcsőben ringatott pici gyerekek is. A hintamozgást ösztönösen igénylik a főemlősök, mert ez emlékezteti őket a magzatvízben történő ringatózásra, ill. ez az egyik legjobb módja annak, hogy kisebb korában a gyermek vagy állat megnyugodjon.

 

A hintamozgást természetesen jóval nehezebb fékezni, mint elindítani, így azt minden egyednek többet is kell gyakorolnia, s minél több mozgásmegállító funkció alakul ki, annál koordináltabb lesz maga a mozgás is, mely által az agy is jóval fejlettebb tevékenységre lesz képes.

 

Theo at the Fauna Foundation, Canada

 

Ha a galléros páviánok között a mozgáskoordináció és agyi funkciók (gondolkodási készségek) kapcsolatát vizsgáljuk, a budapesti 7 egyed közül megállapítható, hogy abban a hierarchia legalján álló egyed, Maszat mutat a legösszetettebb képet. Bár a táplálékszerzésben félős, szociális kapcsolatrendszere sem a legfejlettebb, mely anyai öröksége lehet (mivel nem kézből nevelt, feltehetően a legalacsonyabb rangú nőstény utódja), személyisége introvertált, konfliktuskerülő; ugyanakkor a legjobb szem-kézkoordinációval rendelkezve a legügyesebb falmászó a csoportban, a csoport egyetlen jobb kezes tagja (a többi pávián, ahogy alapvetően a páviánok, bal kezes), és a legbonyolultabb cselekvéssorokat képes kivitelezni, melyek logikai összefüggésekre alapulnak. Ilyen pl. társai „megvezetése” (felcsalja őket a szikla tetejére, mindig más technikát alkalmazva – megkísérel újabb dolgokat kitalálni, tudván, hogy ugyanazt nem lehet eljátszani minden alkalommal; bizonyos egyedekkel megosztja az ételét; magas szintű kooperációt és kötődést mutat irányomba stb.)

 

A kötődés gyökere a „jutalomfalatokon” túl abban keresendő, miután rendkívül nagyfokú hűséget mutat Maszat (ha döntenie kell más látogató, sőt (!), a gondozója által adott étel és az enyém között, engem választ, holott mi nem találkozunk napi szinten), ellentétben a másik 6 egyeddel, hogy életének azon szakaszában léptem be, amikor mindenkitől elhagyatottan, sokszor verve-megtámadva, egyértelműen depressziósan, EGYEDÜL kuksolt a sarokban. Jóllehet, ma is a hierarchia legalján tanyázik, de életminősége és életkedve összehasonlíthatatlanul javult az elmúlt egy esztendő során, okosan felhasználva barátságunkat /sajnálatos tény, hogy mindez nem az Állatkert szakértő és gondoskodó foglalkozásának eredménye/!

 

Visszatérve a hintázásra: egyértelműen stabilitást és egyensúlyérzéket fejleszt, ezért hinta funkcióként szolgáló enrichment elemet minden majom és emberszabású kifutójába többet is szükségszerű telepíteni. Ezek a hatások későbbi életszakaszban a mászás, járás fejlődésében játszanak fontos szerepet, bár az állatok esetében ez sokszor fordított sorrendiséget mutat, az egymásra hatás vitathatatlan.

Az embereknél a hintázás kihat a beszédfejlődésre, de az írástanulásra is. A sokat hintáztatott gyerekek ezen a területen is jobb eredményeket mutatnak fel nem hintázó társaiknál.