A zoo, amely nem volt rest változtatni

2016.04.20 13:57

A „paraszt mundér” úgy kívánja, ha már írtam a lengyelországi Chorzow Zoo több sebből vérző (galléros) páviántartásáról:

Chorzów Zoo, avagy, hogy ne tartsunk páviánt? , beszámoljak arról is, hogy az állatkert tett lépéseket annak érdekében, hogy az állatok kapjanak egy megfelelő külső kifutót.

 

 

Az eredeti ketreckifutó mellé, ahhoz hozzáépítve egy területileg kb. dupla akkorát alakítottak ki, melynek magassága is eltér az eredetitől, kb. szűk 2 métert meghaladva azt.

A kifutó területének megnagyobbításával egy időben kb. felére csökkentették az állatkerti állomány számát, így most tripla akkora külső kifutón fele annyi galléros pávián osztozik, mint korábban.

 

 

Az új kifutóban ügyeltek az enrichment elemek használatára is, így a kötelezően használt eszközök (kötél és mászófa) mellett kaptak a páviánok labdát és „hammock feeder”-t is. Kialakításra került egy kis sziklafal is, „megidézve” a gallérosok sziklás élőhelyét Szaúd Arábia vagy Eritrea hegyeiben (megjegyzés: a természetben is behúzódnak táplálkozni az oázisokba vagy emberlakta területre – autópályák szélére, városokba, falvakba – mennek „koldulni”, s akkor valóban több száz fős csoportokban gubbasztanak az út menti köves-sziklás területeken... Kifejezetten az éjszakát töltik a sziklákon, azok biztonságában.).

 

 

Hogy jó-e most a külső kifutó? Természetesen nem. Fogságban – kivéve, ha rengeteg hely áll rendelkezésre, mely domborzata és természetes növényzete gazdag – szinte lehetetlen megteremteni a tökéletes környezetet (kifutó és kifutó közt is rengeteg különbség van), de a legfontosabb a lehető legjobbra való törekvés és igyekezet, mely érezhető életszínvonal javulást eredményez az egyedeknek. Szinte leírhatatlan a különbség a 2000-es évek végi és jelenlegi állapot között, így a fentebb leírt szempontból nagyon jól vizsgázott a Chorzow Zoo.