Azonos hullámhosszon

2015.03.05 22:58

Miután a mai nap sem indult jobban, mint a többi, meglátogattam halmozottan hátrányos helyzetű barátaimat az Állatkertben. Tukal-nál kezdtem az utam, mert épp ma 2 hete, hogy le van törve, mint a bili füle. Többször összeverekedett a lányokkal az elmúlt időszakban, és teljesen begubózott a kis világába és a kifutó kedvenc sarkába.

 

Dexter

 

Tukal béta verziós hímként érkezett Budapestre tavaly tavasszal Dexter-rel és két másik nősténnyel együtt (ők hárman tovább utaztak Franciaországba). Mivel Dexter nem mutatkozott sikeresnek a budapesti nőstények között, Tukal következett. Neki sem felhőtlen a viszonya kezdetek óta a lányokkal, de úgy tűnt, talán képes lesz kezelni a helyzetet.

Tukal nem egy agresszív személyiség. A látogatókkal szívesen veszekedett korábban, főleg a gyerekeket és a párjukat ölelgető férfiakat pécézte ki, de a nőstények irányába nem mutatott jelentősebb erőszakosságot, még a párzást is igyekezett kulturáltan intézni. Megvizsgálta a nőstény megduzzadt fenekét szaglással és tapintással, majd mutatott, hová álljon a hölgy és utána párosodtak (ha a nőstény el nem ugrott, mert bizony sokszor megesett).

 

Tukal

 

Tukal első találkozásunk óta nagyon barátságos velem, akárhányszor mentem, mindig boldogan köszöntött, dobott egy-két puszit, megmutatta felemelt farokkal a popsiját és táncolt is közben. Két hete azonban eltört valami... odajött még az elmúlt időszakban, de csak gyorsan, és már spurizott is fel a fára. Aztán, ha megmozdultak a lányok, iszkolt be a sarokba (a kinti átjáró elé). Ha teheti, inkább le sem jön a fáról, örültem, hogy a fán ma legalább többször odajött köszönni (le nem merészkedett). Aztán eljött az etetés, s a 7+1 fős csoportból nyolcadikként ment át vacsorázni a szomszédos kifutóba – holott hímként az elsőnek kellene lennie. Egy hete persze még átmenni sem akart enni, annyira megviselte lelkileg a nőstényekkel való verekedés.

A hét elején meglátogattam, s az átjáróban találtam rá fagyoskodva. Kérdeztem, mit csinálsz itt kint?... tétován körbe fordult, értetlenül rám nézett, aztán bement és leült a fán. Tukal több állatkertet megjárt már az Egyesült Államokban, feltehetően, másutt sem volt ő a „terror háza” és a „lepedők akrobatája” (egy egyedet akkor ad tovább egy állatkert, ha az túl szapora, és a beltenyészetet meg akarják előzni, vagy még inkább, ha sikertelen, s nem tudnak mit kezdeni az állattal).

A lényeg, hogy Tukalka gyönyörű, csodaszép a szeme és okos, jól nevelt, kötődést kereső, de nagyon gyámoltalan és széplelkű, aki olyan, mint az ugatós kutya, aki nem harap. Segítség nélkül nem tud úrrá lenni ezen a helyzeten, s minden beszoktatás rendkívül nehéz, a reszocializáció (egyedek újbóli összeengedése, megismertetése, természetes élőhelyre történő visszatelepítése tartozik ide) még ezen belül is egy nagy kihívással teli feladat, mert sosem lehet előre tudni a végeredményt.

Ha képtelen magát összeszedni és erőt mutatni a nőstények irányába, akkor járható út lehet a hierarchikus sorrend külső, mesterséges megbontása oly módon, hogy Tukal-t ki kell emelni azon 2-3-4 nősténnyel együtt a csoportból egy külön csoportba, akik pozitívan vagy neutrálisan viseltetnek iránta. (Ingadozó személyiségű egyed nem lehet ebben a csoportban, mert az alááshatja a teljes hierarchiaátrendezést.)

Ha pl. 3 nőstény és Tukal 4-5 nap elteltével stabil dominanciaviszonyokat alakít ki, akkor a nőstények 4-es csoportjából a hierarchia legalján lévő egyedet át lehet tenni Tukal csoportjába és megfigyelni, mi történik a következő 4-5 napon. Ha Tukal alatt (bármelyik másik egyed felett vagy alatt) integrálódik a csoportba, akkor újra be lehet illeszteni a 3 nőstény közül a hierarchia legalján álló egyedet.

Mindezt úgy célszerű tenni, hogy a két csoport nem látja egymást (izolált) mindaddig, amíg 2 főre nem csökken a nőstények csoportja. (2 főnél tudniuk kell a stressz csökkentése okán, hogy semmi ördögtől való nem vár rájuk, a szeparációnak mégis hierarchiamódosító szerepe van.) Nem kizárt, hogy a végső 2 domináns nőstény domináns marad a reszocializáció után is, de egyrészről, a dominancia betagozódhat a vezérhím alá, ha pedig felette realizálódik ismételten, a támogató nőstények száma már elegendő ahhoz, hogy védelmet jelentsenek Tukal számára.

Mivel Tukalka elég béna a csajozás területén, még azt az eshetőséget sem vetném el, hogy egy nősténnyel érdemes összezárni és egyesével növelni a hárem létszámát... ez persze nagyon sziszifuszi játék, de talán érdemes megpróbálni, mintsem lecserélni a hímet egy újabb bizonytalan sikerességű egyedre, s még abból is igen kevés van a világ állatkertjeiben.

Szóval, Tukal-t ma nagyon sajnáltam, olyan édes szőrös baba és szép aranyhasú mangábé gyermekei lehetnének, de úgy fest, fordított arányú korreláció van az állati intelligencia és erőszakosság között. Minél elnyomottabb egy egyed, az intellektuális képességei fogságban annál fejlettebbek, s minél erőszakosabb, agresszívabb, annál kevésbé értelmes (született és tanult módon egyaránt).

 

Maszat

 

Jó példa erre Maszatka is, aki ma bevállalósabb volt a mogyoró és a szotyi gyűjtésében – csak ezt adtam nekik, mindenkinek jutott egy kevés (jó, Rezsőnek egy kicsit több). Persze, a páviánok agya olyan, mint a szivacs. Irdatlan gyorsan tanulnak az embertől és egymástól is, s ami miatt könnyen tanulnak (opportunista evők), abból fakadóan van egy gát is a tanulási folyamatukban, mely türelmetlenséget szül. Érdekes módon az egyedek belső órája itt is eltérően ketyeg, más ütemmel és dinamizmussal kér Dezső vagy „Aranka” ugyanazzal a gesztussal, mozdulattal, s ugyanaz az egyed, aki az egyik pillanatban még hevesen meg akart őrülni, a másikban türelmes kezesbárány lesz. A páviánok viszont kiszámíthatók, s jó tudni, hogy mint a cerkófmajomformák mindegyike, sértődősek, de ez a páviánoknál 2 másodpercig tart. Nem haragtartók és bosszúállók, ahogy több makákó faj. (Ugyanez érvényes Tukal-ra is, nagyon sértődékeny, még nyalogatja is a sebeit, kitartóbb a sértődésben, mint a páviánok, de nem bosszúálló.)

 

Golo

 

Aztán persze megnéztem a kicsi Golo-t is (kicsi Golo úgy 180-190 kg) és a többieket. Iringa mosolygós szemével csak feküdt a földön (Liesel is bájos volt a másik oldalon), s a mellettem álló olaszok meg is jegyezték, hogy egy igazi „Madonna”. Golo egész aktív volt, többször nagy lendülettel nekiiramodott, N'yaounda-t kellett szemmel tartania, aki mostanában (mint általában) nem bír magával (de ezért szeretjük), s meglepetésemre odajött hozzám Golo, azt hittem, dühös lesz a picit hangosabb, de még kulturált olasz turisták miatt, de teljesen barátságos volt. Egész sokáig maradt és nézett a szép barna szemeivel (kicsit beszélgettünk, megsimogattam a szép kis arcát), az olaszok ájuldoztak egy sort; nálam nem volt kamera, de megengedte nekik, hogy egy közeli portrét készítsenek róla. „Unique moment” volt... aztán megregulázta N'yaounda-t és visszajött (akkor már egyedül voltam). 3 hónap alatt 8 alkalommal volt lehetőségem köszönteni Golo-t közelről, mely óriási élmény volt, s mindig kérdezgetik az emberek, miért van ez, ismerem-e őt stb. … nem tudom... többször látott és feltehetően szimpatikusnak talál... (ha ellenszenves lennék, azt más módon juttatná kifejezésre, s adná tudtomra). Érzi, hogy átérzem az életét, a bezártságot. Az állatok a verbális kommunikáció készségének hiánya miatt ezerszer jobban fogékonyak azon tudatalatti és x-edik érzékbéli dolgokra, melyet mi már kicsi gyerekként rég elfeledtünk. Egy állat megérzi, hogy milyen szándékkal közeledsz, hogy te magad mit élsz át, s képes részvétet, együttérzést is sugározni. Bizonyított tény, hogy erre a kutya is képes, hogy ne lenne képes egy majom vagy egy emberszabású. Megérzi a szeretetet, az őszinte érdeklődést, s mindegyik egyedben van egy bizonyos mérvű kíváncsiság (ez persze rendkívül eltérő mértékű)... megérzi Tukal és Maszatka is, de megérzik a többiek is (a sarki cica is, aki mindig odajön egy pár órás simogatásért, meg a kutya, aki a gazdája után ismeretlenül rád is felugrik), ha van lehetőség közös platformra kerülni velük. Ez nem ezotéria, ez valószínűleg csak egyszerű(en bonyolult) fizika. Minden testnek, tárgynak, élőlénynek van egy frekvenciája, rezonálunk, s bizonyos hullámok bizonyos anyagokon, testeken áthatolnak, míg mások elnyelődnek. Bizonyos amplitúdók kiegyenlítik egymást, mások összeadódnak. Bár, a frekvenciákkal és árnyékolástechnikájukkal volt alkalmam mélyebben és tudományosan foglalkozni, az élőlényekre vonatkozó eddigi, nem reprezentatív mintájú megfigyeléseim alapján azt mondhatom, hogy a hasonló frekvenciák (hétköznapi nyelven: „azonos hullámhosszon vagyunk”) lépnek „vonzalmi kölcsönhatásba” egymással.

 

Golo (forrás: http://gorilafamilybudapest.deviantart.com/art/Golo-9-209616106)