Galléros pávián (Papio hamadryas)

2013.06.12 20:28

A Győri Állatkert galléros pávián családja

 

A galléros pávián (Papio hamadryas) az öt páviánfaj – más megközelítésben egy faj alfajainak – legismertebbike, a hazai állatkertek, vadasparkok java is eme fajnak ad otthont. A többi, barna színű páviánnal ellentétben a galléros pávián hímjei feltűnő ezüstszürke szőrzettel rendelkeznek, mely mérete és alakja miatt vált az állat névadójává. A galléros páviánt nemcsak szőrzete, hanem a rokonaihoz viszonyítottan is meglehetősen komplex szociális berendezkedése teszi még különlegesebbé a páviánok között.

 

Előfordulása a természetben:

A galléros pávián az egyetlen, mely nemcsak Afrikában előforduló pávián fajta. Az afrikai kontinens keleti részén (Etiópia, Szomália, Dzsibuti, Eritrea, Szudán) kívül az ázsiai kontinenshez tartózó Arab-félsziget délnyugati vidékén, így Jemenben és Szaúd-Arábiában is őshonosak. Száraz, füves pusztaságokon, szavannákon, ill. kopár hegyvidékeken él. Megtelepedésének feltétele az éjszakai sziklás búvóhely megtalálása (ilyet alakítottak ki számára a Fővárosi Állatkertben is), valamint az elegendő mennyiségű víz.

A galléros pávián is eredetileg „afrikai majomfaj” volt, az Arab-félszigetre viszont már meglehetősen régen, az ókorban, az Egyiptomot és Arab-félszigetet elválasztó Vörös-tengeren keresztül telepíthették be a kereskedők szent állatnak, ill. hobby-állatnak.

 

 

Megjelenése:

A fajra jól látható ivari kétalakúság jellemző. A kifejlett hímek elérhetik a 20 kg-os testtömeget, így lényegesen nagyobbak, mint a nőstények. Egyedi, háton, fejükön és mellső végtagjaikon ezüstszürke szőrzetük nagyban elér a nőstények egyszerű, olajbarna dominanciájú megjelenésétől. Mivel hosszú szőrzetük gallérként omlik vállukra, nevüket is innen kapták.

A galléros páviánok hímjeinek testhossza 60–90 cm közötti, míg a nőstények csak 50–65 cm-esek. Farkuk 30-60 cm hosszú.

Mindkét nemre jellemző, hogy az arcot és az ún. ülőgumókká fejlődött fart csupasz, rózsaszínes bőr borítja, ami a nőstények esetében párzási hajlandóság esetén megduzzad, s messziről is jól látható, élénk vöröses színezetet ölt.

 

Életmódja:

A galléros páviánok is társas lények, mint a legtöbb majom faj, s bonyolult szerkezetű, több szinten szerveződő csapatokban élnek.

Nappal aktívak. Idejük nagy részét táplálékkereséssel töltik. Egy átlagos méretű páviáncsapat kb. 40 km²-es területet használ, melyen napi 6–20 kilométert tesznek meg az egyedek négy lábon. Estére összegyűlnek a csapatok, a sziklákon éjszakáznak, ahonnan idejében észlelhetik az esetleges támadókat.

 

Társas élete és berendezkedése:

A galléros páviánok – még a többi (al)fajhoz viszonyítottan is – bonyolult társas életet élnek. A páviántársadalom alapja az „egyhímes egység” (one male unit), mely egy ivarérett hímből és a háreméből áll (2-23 nőstény, de 7-8 közötti az átlagos). Az egyhímes egységekben a vezetőnek alárendelt ivarérett hím is megjelenhet, de elvileg nem szaporodhat. E hím gyakran megkísérli átvenni a domináns pozíciót a csapatban.

Két-három egység alkot egy klánt, melynek hímjei általában közeli rokonok. A klánokon belül tiszteletben tartják egymás háremét, és kapcsolatban vannak egymással.

(A klánok további magasabb egységekbe, hordákba szerveződhetnek, de ezeken belül már nem olyan szoros a kapcsolat.)

A hordák együtt éjszakáznak és reggel közösen indulnak táplálkozni, de a kevés táplálék célszerűbb elosztása okán nap közben klánokra bomlanak és külön utakat járnak.

A nap legmelegebb óráiban közösen használt itatóhelyeken gyűlnek össze. Ezek, ill. az alvósziklák kijelölését reggelente a domináns hímek „megbeszélik”, míg konszenzusra nem jutnak. A hímek egyébiránt fontos védelmi szerepeket is betöltenek.

Az egyes csoportokon belüli fluktuáció inkább csak a hordákon belül fordul elő, kivándorlás nincsen. Új csapatok ezért úgy jöhetnek létre, hogy a fiatal, ivaréretté váló hímek nőstényeket rabolnak maguknak más hímek háreméből, vagy hatalomátvétel történik.

Hatalomátvételkor az öregebb, domináns hímet egy erősebb és fiatal váltja fel, akinek érdeke a mielőbbi párosodás és utódnemzés. Ennek érdekében kész megölni elődje kölykeit, amit viszont az anyaállat el kíván kerülni, s feltehetően ennek megakadályozására alakult ki az a jelenség, hogy hímváltáskor a még szoptatós nőstények fara is megduzzad, fogékonynak mutatva magukat.

 

Amikor az apa is foglalkozik a kicsivel

 

A csapatokon belüli hierarchiát fejlett és komplex kommunikáció segíti. A nőstények és fiatalok alávetettségük jeléül a hímek feléje mutatják hátsójukat. A merev nézés, a fej felvetése és az ásítás, mely során kivillannak a hímek hatalmas metszőfogai, a fenyegetés jelei.

A cuppogás és fogcsattogtatás viszont biztonságérzetet kelt a közeledőben. A barátságos közeledést jelezi a ritmikus morgás is. A váratlan vészhelyzetek esetén a nőstények éles vakkantásokkal, a hímek ugató hanggal hívják fel a csapatuk tagjainak figyelmét.

 

Különösen fontos szerepet játszik a békés viszonyok fenntartásában a társas kurkászás, mely a nőstények részéről irányul a domináns hímek, ill. a bébik irányába. Egyéb testi érintkezést is megfigyeltek a társas lét során: baráti öleléseket és érintéseket, ill. ellenséges harapásokat és ütéseket is. A hangos visítozással járó konfliktusokat a hímek rendszerint gyorsan megfékezik fenyegető fogvillogtatással és egy-két ütéssel vagy harapással.

A galléros pávián nőstényei körében (általában és alapvetően) nincs belső hierarchia, a rokon nőstények összetartanak, s igen gyakori, hogy egy hímhez csupa egymással testvéri-, féltestvéri viszonyban levő nőstény tartozik.

 

Táplálkozása:

A páviánok nappal keresik táplálékukat, s mivel élőhelyükön kevés a fa, így a földön kutatnak élelem után. Mivel szűkösek a rendelkezésükre álló táplálékforrások, majdnem mindent hasznosítanak. Ha kell, hosszú ideig füvön is elélnek, de alapvetően terméseket, gyümölcsöket, magvakat, gumókat, virágokat, ízeltlábúakat, tojásokat és szükség esetén kisebb gerinceseket fogyasztanak. 

 

 

Szaporodása:

A nőstények kb. 4,5, a hímek 5-7 éves korukban válnak ivaréretté, de a teljes méretet csak később érik el. A nőstény kb. 6 éves korára tekinthető kifejlettnek. A hímek növekedése lassabb. Ivaréretté válásuk részeként a heréik teljesen kifejlődnek, majd 7-8 éves korban testtömegük megduplázódik, s csak 10. életévük betöltése után érik el végleges méretüket. A másodlagos nemi jellegzetességek, az ezüstös gallér, a rózsaszín pofa és far csak ezt követően jelenik meg.

 

A galléros páviánok szaporodása nem köthető évszakhoz (bár május-június és november-december hónapokban jelentősebb a születések száma).

A nőstények termékeny ciklusa 31–35 napig tart, meg nem termékenyítés esetén kb. 3 napig menstruáció figyelhető meg náluk. Az ovulációt nőstények ülőgumóinak duzzanata jelzi, felhívva a hímek figyelmét párzásképességükre.

A párzás több fázisban zajlik, a hím óránként átlag 7-12 alkalommal van együtt a nősténnyel, mire ejakulál.

 

A 172 napig tartó vemhesség után egyetlen, fekete utód jön a világra. A születésekor 600–900 grammot nyomó kölyök az első hónapokban teljesen anyjától függ, akinek bundájába csimpaszkodva közlekedik. A szoptatás kb. 240 napig tart, de körülményektől függően akár 15 hónapos korig is kitolódhat. A kölyök gondozásával csak az anya foglalkozik, a hím a csoport belső viszályoktól és külső támadásoktól történő védelmezésével járul hozzá utódai felnövekedéséhez. (Állatkertekben nem ritka, hogy az apa is törődik kicsinyével.)

A nőstények körében nem ismeretes a közös kölyökgondozás, bár a nagyon fiatal, még fekete szőrű bébik vonzzák a kifejlett egyedeket, akik gyakran kurkásszák más nőstények kölykeit is.

A nőstények átlagosan kétévente szülnek, bár ismeretek évente és háromévente ellő nőstények is. Elképzelhető, hogy az utódnemzés gyakoriságát a tápláltság foka és a csoporton belül elfoglalt helyzet is befolyásolja. A fogságban mért adatok alapján a legidősebb ismert galléros pávián kb. 37,5 évig élt, a szabadban az életük valószínűleg jóval rövidebb.

 

Természetvédelmi helyzete:

A Természetvédelmi Világszövetség elemzése alapján a galléros páviánokat a vadászat, élőhelyük pusztulása és a mezőgazdasági tevékenység kiterjedése fenyegeti, ennek ellenére a faj jövője biztosnak tűnik, hisz számos állatkertben népszerű látványosságnak számítanak, s rendszerint könnyen szaporodnak. A galléros pávián természetes élőhelyéről gyakorlatilag kipusztultak a nagyragadozók, ám a többi páviánhoz viszonyítva is fejlett társas élete és éjszakázási szokásai arra utalnak, hogy sokáig kellett ilyen jellegű kihívásokkal szembenéznie. A különlegesnek számító viselkedésformákat Etiópiában 1996 óta kutatják a Filoha Hamadryas-projekt keretében, ami etióp–dél-afrikai–amerikai kooperációban vizsgálja a fajt.

Jelenleg legnagyobb ellensége az ember.

A galléros pávián igen agresszív is tud lenni, ami nagy méreteivel és szemfogaival párosulva komoly veszélyforrássá teszi.

 

 

(Wikipedia)