Etológia és állatpszichológia

2015.05.14 19:25

Mind az etológia, mind pedig a kísérleti állatpszichológia az állati viselkedést tanulmányozza, azok módszerei és eredményei nehezen közelíthetők egymáshoz. Az etológusok az állatokat, azok viselkedését természetes élőhelyükön és környezetükben figyelik meg, míg a kísérleti állatpszichológia „laboratóriumi körülmények között” elemzi az állati viselkedés apró részleteit.

A pszichológia a lelki jelenségekkel foglalkozó tudomány, mely alkalmazott pszichológiai ágának tárgy szerinti felosztásban az állatlélektan – benne az összehasonlító állatlélektan – egy külön terület, szoros összefüggéseket mutatva olyan társterületekkel, mint az orvostudomány (neurológia és fiziológiai pszichológia), a szociológia, a kommunikációtudomány és a pedagógia.

Jóllehet, az állatok viselkedése már az időszámítás kezdete előtt is foglalkoztatta az embereket, Charles Darwin, az 1809-ben született, skolasztikus szempontból hányattatott sorsú és útkereső, a természettudományok területén diplomát sosem szerző angol természettudós, az „evolúcióelmélet atyja” megállapításai voltak lényegében az elsők, melyek közül ma is megannyi helytálló és kiindulópont a modern természettudomány számára.

 

Az állatpszichológia alaptéziseinek felállítása a kanadai születésű angol evolúció biológus és pszichológus George J. Romanes* (1848-1894) nevéhez fűződik, aki Darwin akadémikus barátai között a legifjabb volt. Romanes a kognitív és fizikai funkciók különbözőségeit és hasonlóságait tanulmányozta a különböző állatok és emberek viselkedésében, melynek révén több sikeres könyvet és cikket publikált. Egyik legismertebb munkája az Állati intelligencia (Animal Intelligence)**. Másik két ismert műve az Állatok szellemi evolúciója (Mental Evolution in Animals)***, valamint Darwin-tól ihletetten az Ember szellemi fejlődése (Mental Evolution in Man).

 

Romanes munkássága a kísérleti pszichológusokat arra inspirálta, hogy az állatok viselkedését tudományos alapon vizsgálják. Az elmúlt másfél évszázadban a kutatók kísérleteket, empirikus kutatásokat, megfigyeléseket végeztek, s törekedtek az egyes jelenségek legegyszerűbb magyarázatának a megkeresésére, ám ennek ellenére is sok az olyan kérdés és terület, melyre ma sincs egyértelmű válasz.

 

Az állatokkal foglalkozó pszichológia értelemszerűen az emberekre irányuló diszciplínából indul ki, s a két ágens egymásra erős kölcsönhatással van. S ahány faj, annyiféle, ahány egyed, még annyifélébb. A személyesség a kulcs.

 

Hogy nemcsak a közvetlen környezetünkben élő állatokkal (elsősorban kutya és macska, másodsorban ló, szarvasmarha, disznó, juh, kecske, baromfi etc.) tudunk fejlett érzelmi kapcsolatot kialakítani, arra az egyik legjobb példát jelentik a delfinek. Nem ugyanazon közegben élünk, nem ugyanazon a hanghullámhosszon kommunikálunk, mégis számos érzelmet képesek kimutatni, megismerik, megkülönböztetik az embereket egymástól, meglepően jó a helyzetfelismerésük és rendkívül tanulékonyak.

A kimagasló tanulási képesség, a kiváló rövidtávú- és arcmemória, a fejlett érzelemkifejezés, a helyzetfelismerés ugyanúgy állítható az emberszabásúakról és a páviánokról is, sőt rövid távú tervezés és stratégiai gondolkodás, ill. gazdálkodási képesség is egyértelműen kimutatható náluk.

Az állatok pozitív érzéseket és hatásokat közvetítenek, melyek érzelmi és fizikai tekintetben is fontosak, mert az érzékek ingerlését végzik. A szőrös és meleg dolgokhoz az emberek és a főemlősök ösztönösen vonzódnak, melyet Harry F. Harlow amerikai viselkedéskutató 1932-től végzett – a módszereit tekintve szakmailag több szempontból jogosan vitatott, szükségtelenül hosszú időintervallumú és inhumánus – Rhesus makákó kísérletei is bizonyítottak a szociális izoláció keretében****, amikor a bébi Rhesus majmot összezárta egy drótból készült majombábúval, melyen egy tejesüveg volt és egy szőrrel bevont bábúval, amelyen nem volt élelem.***** A kölyök csak akkor ment a drótanya közelébe, ha éhes volt, egyébként a szőranyához bújt, azon pihent és aludt. Azóta bizonyítottá vált, hogy a meleg, szőrös élőlény tapintása, simogatása vérnyomás és szívfrekvencia csökkenést idéz elő a szervezetben, emellett normalizálja a légzésszámot, ami a pánik és a stressz legyőzésében hatékony.

 

Nem feltétlenül kell megérinteni az állatokat, már a látványuk is pozitív hatást gyakorol a közérzetre, a stressz oldására, melynek jó példája az állatkerti séta.

 

Az állatterápiáról általában

 

Az sem véletlen, hogy egyre szélesebb körben alkalmazott az állatterápia valamilyen módja, mely az ember és állat speciális kapcsolatát használja gyógyításra.

Az állatterápiát, mint módszert Boris M. Levinson amerikai pszichológus, a „Pet-oriented child psychotherapy” és a „Pets and Human development” c. könyvek szerzője dolgozta ki az 1960-as években. Először érzelmileg zavart és árva gyerekek gyógyítására, majd súlyos, gyógyíthatatlan betegek depressziós tüneteinek enyhítésére alkalmazta, ill. idősekre, akiknél az egyedüllét és magány miatti szellemi és fizikai leépülést gátolta az állatterápia segítségével. Az állatok közelsége, a hozzájuk való fordulás eltereli a beteg figyelmét saját magáról, a rendszeres foglalkozás oldja a feszültséget, az idő gyorsabban telik, a foglalkozásokra való készülés, majd azok megbeszélése pedig elindítja a kommunikációt az emberek között.******

Állatterápia alatt általában a kutyával vagy macskával, ill. lóval (nagy motoros sérülések: mozgás-, valamint egyensúlyi problémák esetén), néha más szelíd emlős állatokkal való gyógyítást értenek. Az állatok rengeteg területen lehetnek segítségünkre, a lelki problémák olyan speciális eseteiben, mint a tanulási nehézségek, az alkoholizmus, a drogfüggőség, a házassági válság vagy egyes fejlődési rendellenességek, de az általános egészségmegőrzés területén is használnak állatokat.

Autista és fogyatékos gyerekek esetében megfigyelték, hogy jóval gyorsabb és jobb a kapcsolatkialakítás a gyermek és az állat között. Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy az állatok nem támasztanak elvárást a gyerek felé, és így nem okoznak stresszt, hanem kíváncsiságot ébresztenek és bátorságra serkentenek.*******

Az Egyesült Államokban már olyan farmokat is létrehoznak, ahol különböző haszonállatokat: szarvasmarhát, juhot, kecskét, sertést, baromfit etc. tartanak, hogy a bentlakó gondozottak feladata legyen az állatok ellátása, a róluk történő gondoskodás. Az állatterápiák közül a lovas terápia a világ több országában, míg a delfinterápia az USA-ban terjedt el, s autista, Down-szindrómás, skizofrén, Alzheimer-kórban szenvedő és halmozottan sérült gyermekek gyógyításában sikerrel alkalmazzák azokat.

Az Amerikai Egyesült Államokban az alternatív terápiákat is alkalmazó Hospice szolgálatok 60%-a kínál állatterápiás lehetőségeket is.

 

Szintén az Egyesült Államokban indult kezdeményezés az Animal Rescue League of Berks County Inc. által, melynek keretében olvasási zavarokkal küzdő kisiskolások olvasnak fel meséket menhelyen élő cicáknak. A kísérlet bebizonyította, hogy a hangos olvasás amellett, hogy segíti a gyerekek olvasási készségének fejlődését, az abból adódó monoton felolvasási hangzás nyugtatólag hat a macskákra.********

A terápiás állat kiválasztásánál természetesen sokféle tényezőt kell figyelembe venni a terápiás céltok és a foglalkozás módjának (egyéni vagy csoportos) függvényében. A megfelelő állat kiválasztása nemcsak a fajra, de annak tulajdonságaira és képzettségi fokára is kiterjed. Az állatnak szelídnek kell lennie, jól kell tűrnie a teljes kontaktust, az érintést, a simogatást, a törődést, egészségesnek kell lennie, nem okozhat fertőzést, ill. a gazdának, aki a terápiában az állattal együtt vesz részt, jól kell ismernie az állatot és szükséges kontrollálnia azt. A beteg előzetes tapasztalatait és speciális szükségleteit is fel kell deríteni az állatterápia megkezdése előtt.

 

 

 

*Schultz, D., & Schultz, S. A History of Modern Psychology, Harcourt College Publishers, 2000.

**Romanes, G. J., & Robinson, D. N. (1977). Animal intelligence. Washington, D.C.: University Publications of America.

***Romanes, George (1893). Mental Evolution in animals. London: Degan Paul, trench, Trubner & Co

****Az izolációk 3, 6, 12 és 24 hónapig tartottak. Total social isolation in monkeys. In. U.S. National Library of Medicine: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC285801/ (Megtekintés: 2015. 01. 11.)

*****Harlow, H.F. (1962). Development of affection in primates. Pp. 157-166 in: Roots of Behavior (E.L. Bliss, ed.). New York: Harper. és Harlow, H.F. (1964). Early social deprivation and later behavior in the monkey. Pp. 154-173 in: Unfinished tasks in the behavioral sciences (A. Abrams, H.H. Gurner & J.E.P. Tomal, eds.) Baltimore: Williams & Wilkins. 

******Megkülönböztetünk állat-asszisztált aktivitást és állat-asszisztált terápiát. Az állat-asszisztált aktivitás (AAA) olyan tevékenység, melyet szakemberek vagy laikusok állatok segítségével művelnek, s hangulatjavítási, terápiás vagy nevelési haszonnal járva növelik a foglalkozásban résztvevők életminőségét. Az állat-asszisztált terápia (AAT) célorientált beavatkozás, melynek során egy, bizonyos kritériumokat teljesítő állat jelenléte, aktivitása a terápiás program része, s a páciensek fizikai, érzelmi, szociális, és kognitív funkcióinak javítását tűzi ki célul, miközben a változásokat a személyzet dokumentálja. Az állatterápia során szakmai protokoll szerint a páciens a terápiás csapat segítségével alakít ki kapcsolatot a terápiás állattal, ezzel segítve elő a terápiás folyamatot, mely az állat-ember kötődésen (human-animal bond) alapul. A vizsgálatok során a terápiában résztvevők állapotának változását kontrollcsoportokhoz vagy saját, a terápia megkezdése előtti állapotukhoz viszonyítják. 

*******Geszvein, Erika. Kutyapszichológia – az állatterápiáról. In. Pszichologin: http://pszichologin.blog.hu/ (Megtekintés: 2015. 01. 23.)

********Gyerekek olvasnak fel a menhelyen élő macskáknak. Animal Rescue League. In. Berksal.org: https://www.berksarl.org/programs/book-buddies/ (Megtekintés: 2015. 01. 23.)