Ex-laboratóriumi emberszabásúak és majmok, valamint re-szocializációjuk

2015.05.19 22:17

2011-ben az Egyesült Államok (Nemzeti Egészségügyi Intézet, röviden: NIH) a nagy nyilvánosság előtt vállalta fel, hogy felhagy az emberszabásúakon végzett állami, laboratóriumi kísérletekkel, és folyamatosan kb. 310 csimpánzt „szerel le”, s csupán 50 csimpánzra tar igényt, hogy azokon „létfontosságú” vizsgálatokat végezhessenek, mely röviden a Hepatitis-C elleni védőoltás kifejlesztését szolgálja. (Nancy L. Haigwood, Ph.D. and Christopher M. Walker, Ph.D. (2011). Chimpanzees in Biomedical and Behavioral Research: Assessing the Necessity. Commissioned Paper: Comparison of Immunity to Pathogens in Humans, Chimpanzees, and Macaques. In. NCBI: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK91442/ Megtekintés: 2015. 02. 20.) 

 

 

Az Egyesült Államokban a NIH hivatalos adatai alapján 450 laboratóriumi csimpánz állt a tudomány szolgálatában a következő célokból:

  • Viselkedéstudományi vizsgálatok

  • HIV/SIV kutatás (a csimpánzokban nem alakul ki az AIDS betegség, vírushordozói a HIV vírusnak)

  • Hepatitis B és C vakcina kutatások (kisebb mértékben A- és E vírustörzsek)

  • Malária

  • RSV: Respiratory Syncytial Virus

  • Influenza

 

Makákók laboratóriumi alkalmazása:

  • HIV/SIV kutatás

  • Tuberculosis (TB vagy TBC)

  • Himlő

  • Sárgaláz

  • Ebola

Makákó (Humán) patogén megfelelők

 

Makákókat (elsősorban közönséges- és Rhesus makákókat) ma is alkalmaznak laboratóriumi kísérletekhez.

Az Európai Unió törvényileg tiltja a kozmetológiai és medicina jellegű állatkísérleteket a végtermékek esetében, ami viszont nem jelenti azt, hogy a komponensek hatásainak vizsgálatára ne vonnának be állati alanyokat, hisz a toxionok hatását élő szervezeten szükségszerű tesztelni. (A magyar szabályozás meglehetősen szigorú a kísérleti célú alkalmazások tekintetében. In. 40/2013. (II. 14.) Korm. rendelet az állatkísérletekről: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1300040.KOR Megtekintés: 2015. 01. 20.) A kísérleti, laboratóriumi egyedek kb. 45%-a ma már egér, 40%-a pedig patkány. A fennmaradó 15% hal, kétéltű, madár, nyúl, kisebb számban kutya, macska, sertés, törpesertés, és kivételes esetekben selyemmajom vagy makákó.

 

A világ nagy részén – hivatalosan – felhagytak a csimpánz kísérletekkel, de természetesen sajnos nem tudhatjuk 100%-os bizonyossággal, hogy pl. katonai célú biológiai- és vegyi fegyverek fejlesztésének körében lehetnek-e ilyen kísérleti egyedek bárhol a világban, illegálisan vagy fél-legálisan tartva.

Az USA-ban a mai napig is problémát jelent, hogy hová vonulnak vissza a HIV és Hepatitis fertőzött volt laboratóriumi állatok, melyek egész életüket kutatóintézetekben, sokszor egymástól izoláltan töltötték. Nagy részüket – több mint 200 egyedet – már befogadta a Louisiana állambeli Chimp Haven: http://www.chimphaven.org/ (Megtekintés: 2015. 02. 20.) rezervátum, az összes állat számára azonban értelemszerűen nem tudnak megoldást nyújtani. Ilyen befogadó intézmény (az intézmények listája: http://www.releasechimps.org/chimpanzees/sanctuary-facilities (Megtekintés: 2015. 02. 20.) még pl. a Save The Chimps, Inc.: http://www.savethechimps.org/ (Megtekintés: 2015. 05. 19.), a Chimpanzee Sanctuary Northwest Washington-ban: http://www.chimpsanctuarynw.org/ (Megtekintés: 2015. 02. 20.), mely 7 egyednek ad otthont vagy a kanadai Fauna Foundation Quebeck-ben: http://www.faunafoundation.org/ (Megtekintés: 2015. 02. 20.), ahol jelenleg 15, nagyobb részben Egyesült Államokbeli volt laboratóriumi csimpánz, kisebb hányadban kanadai viselkedéskutató intézetből származó egyed él, valamint egy Anubisz pávián és további 4 makákó (nagyobb részük szintén ex-laboratóriumi egyed). Problémát jelentenek az anyagiak is, mivel az USA kongresszusa korlátozta az állatok „leszerelésére”, majd „nyugdíjas éveire” költhető forrásokat, így különösen fontos, hogy a csimpánzok ellátására fordított pénzeket megfelelő elhelyezésükre költsék.

Európában korlátozott mértékben az angliai Dorset-ben működő Monkey World nyitott az egyedek befogadására, ám inkább a cirkuszi-, televíziós „sztár” és házikedvencként tartott egyedek fogadására és csoportba történő beillesztésére (re-szocializációjára) készültek fel. Két intézményben tudják ellátni ezen egyedeket megfelelő szakmai színvonalon, a hollandiai AAP alapítványnál, ahol 28 HIV és Hepatitis kísérleti csimpánz talált menedéket leszerelése után, illetve az ausztriai Affen Refugium Gänserndorf-ban, mely 40 fertőzött csimpánzzal kezdte meg működését, ma a makákók mellett 37 csimpánz a hermetikusan elzárt intézmény lakója.

 

Chimpanzee Sanctuary Northwest, Jody

 

Ezen egyedekben az a közös, hogy legtöbbjük szabadságban látta meg a napvilágot, s 1 és 4 év közötti babák és gyermekek voltak, amikor az 1970-es évek végén és '80-as évek első felében befogták őket kutatási céllal, anyjukat pedig lemészárolták. A legtöbb nőstény csimpánz 4-5 babát hozott a világra kísérleti fogságában, ám azokat szinte mindegyiküktől elvették néhány napos korában, így az anyaságot a szülések ellenére sem élhették meg a nőivarú egyedek.

A „vadászatokból és befogásokból” a világ minden tájára (de kiemelten az Egyesült Államokba és Európába) kerülő emberszabású főemlősök kis laboratóriumi ketrecekbe kerültek, melyekbe sokszor mozdulni is alig tudtak, s ahol nem érintkezhettek sem társaikkal, sem más állatokkal. Legtöbbször az őket gondozó, rajtuk kísérleteket folytató védőruhás személyzettel is csak a tesztek idejére találkoztak. Ezen körülmények között egy-egy egyed 10 és 20 év közti időintervallumot töltött.

A kísérletek és tartás eredményeképp a legtöbb csimpánznál egyéb betegségek és rendellenességek alakultak ki az immunológiai fertőzéseken túl, a legtöbbjük mozgásszervi betegségekkel, finommotoros készségek torzulásával, kardiovaszkuláris rendellenességekkel, cukorbetegséggel, bőrbetegségekkel, epilepsziával és egyéb magatartászavarokkal küzdenek, sokszor több problémával együtt. Életük minden napja reggelente a gyógyszerek beszedésével indul.

Európában az 1990-es évek végén, az Egyesült államokban több, mit egy évtizeddel később hagytak fel a csimpánzkísérletekkel, s az egyedek elhelyezésének problémája, a megfelelő külső- és belső kifutók valamint karatén box-ok kialakítása miatt sokszor 30-40 év telt el, mire az egyedek először vagy újra a szabad levegőre léphettek.

 

Affen Refugium, Gänserndorf (Austria): Anton, Moritz and David. The first moment outside after 30 years.

 

Az első pillanatok a szabadban 30, ill. 40 esztendő után:

 

Mindezt egy komoly, több lépcsős re-szocializációs munkának kellett megelőznie, mely az esetek nagyobb hányadában sikeresen, kisebb számban sikertelenül abszolválódtak. Ma is több egyed él egyedül, szeparáltan, mert túl félénk, túl beteg vagy hajlamos kárt tenni önmagában.

 

Chimp Haven, the first moment outside after the laboratory-life

 

A re-szocializáció lépései

 

A re-szocializációs folyamat első lépéseként (1.) az egyedek egymást csak üvegen keresztül láthatják, majd, ha felkeltették egymás érdeklődését, a (2.) szomszédos box-ok ajtaját olyan résnyire lehet nyitni, melyen a két egyed képes megérinteni, megszagolni egymást, hallhatják a másik hangját, de kárt nem tehetnek egymásban. Ha ez a folyamat többször sikerrel megtörtént, az (3.) egyedek vagy ráccsal ellátott szomszédos kifutóba kerülhetnek, ahol teljes valójukban láthatják, megérinthetik egymást vagy (4.) megtörténhet a két egyed összeengedése.

Évekig izoláltan élő egyedek esetében ajánlatos a 3. lépés beiktatása is.

Mindezen folyamat ellenére is talány marad az összeengedés pillanatáig, hogy a felek hogy fogják fogadni egymást, veszekedés vagy ölelkezés a kimenetel, mely akár életre szóló barátságokat is eredményezhet.

Amikor két egyed már biztosan jól megfér egymással, kialakult a szoros kötődésük, barátságuk, harmadik egyed akkor illeszthető be közéjük, akár oly módon, hogy két fős csoportként már társsal kerül összeengedésre a két korábban összeszoktatott alany, így négy fős csoport jön létre a két új tag integrációjával.

Ez természetesen átrajzolhatja az erőviszonyokat, de ha stabil kapcsolatok épültek ki, akkor egymás szövetségei nem bomlanak fel.

Felbomlás esetén – attól függően, hogy az egyed képes-e integrálódni a csoportba és szövetségeseket, barátokat szerezni, vagy teljesen perifériára szorul – a helyzet mérlegelésével kell dönteni a csoportban hagyás vagy kiemelés között. (Sérüléssel járó támadások esetén az egyed biztonsága érdekében izolálni kell, és más csoportba megkísérelni az integrációt, vagy a személyiségjegyei alapján mikro (2-3-4) fős csoportot létrehozni az ilyen egyedek számára.

 

 

A meglévő hierarchiaviszonyok mesterséges, külső megbontása is hasonló módon történhet. Ezen esetben ki kell emelni a kérdéses (hierarchia élére állítandó) egyedet azon 2-3-4 egyeddel együtt a csoportból egy külön csoportba, akik pozitívan vagy neutrálisan viseltetnek iránta. (Ingadozó személyiségű egyed nem lehet ebben a csoportban, mert az alááshatja a teljes hierarchiaátrendezést.)

Ha néhány nap elteltével stabil dominanciaviszonyokat alakít ki a vezérhím, akkor az eredeti csoportjából a hierarchia legalján lévő egyedet át lehet tenni a stabilizált csoportba és megfigyelni, mi történik a következő napokon. Ha az egyed – bármilyen szinten a vezér alatt – integrálódik a csoportba, akkor be lehet illeszteni a következő egyedet, megint az aktuális hierarchia legalján állót.

A művelet kimenetelének sikere nem 100%-os. Nem kizárt, hogy a végső domináns egyedek áthelyezésével azok dominánsak maradnak a re-szocializáció után is, ugyanakkor kezelhetőbbé válnak, mert a vezérhímmé avanzsált egyed idő közben szövetségeseket talált, így legalább a mindennapi élet élhetőségét és az utódnemzés lehetőségét, ill. annak eredményét nem tudják bojkottálni a renitens egyedek.