Guineai- vagy vörös pávián (Papio papio)

2013.02.14 20:43

Nürnbergi állatkert hím Guineai páviánja

 

A guineai- vagy vörös pávián nemének legkisebb, egyben legkevésbé ismert faja.

 

Előfordulása:

A guineai pávián Nyugat-Afrika lakója (Guinea, Bissau-Guinea, Szenegál, Gambia, Mauritania, Mali és vélhetően Sierra Leone) szavannás, fákkal tarkított vidékein fordul elő, ám a többi páviánfajhoz képest meglehetősen kis területen. A magas füvet kerüli a ragadozók fenyegetése miatt, és igényli a vízforrás közelségét.

 

Megjelenése:

A vörös pávián elnevezés a faj szőrzetének tónusából ered, mely a csupasz, pirosas far kivételével az egész testet beborítja. A hímek fején nagyobb gallér látható. A csupasz arc és végtagok sötétebb színűek. A páviánokra általában jellemző, kutyaszerű fejforma és hatalmas tépőfogak esetükben is megtalálhatóak.

A faj testhossza kb. 50-83 cm, a farokhossz kb. az 45-70 cm. A hímek jóval nagyobbak, mint a nőstények (testtömegük akár a kétszerese is lehet a nőstényekének), de a fajra átlagosan a 14 kg-os testsúly jellemző.

 

Életmódja és táplálkozása:

A guineai páviánok hordái 40-200 példányt számlálnak, melybe több hím és nőstény is tartozik. A hordák igen zajosak, mivel folyamatos hatalmi harc zajlik mindkét nem képviselői között. Az új csapathoz szegődő fiatal hímek általában egy nőstény pártfogását keresve lesznek taggá, cserében azonban védelmezniük kell segítőjüket, és segíteniük kell neki a kölykök nevelésében is. A hatalmas csapatok 3-5 fős alcsoportokból állnak, amelyek tagjai a nap folyamán közösen keresnek táplálékot. Éjszakára több ilyen csoport összeverődhet egy biztonságos pihenőhelyen, általában valamilyen fán.

A faj nappal a talajszinten él, s itt keresi négy lábon járva táplálékát. Hátsó lábai hosszabbak a mellsőknél, futása galoppozó mozdulatokat idéz.

Igazi mindenevő: leveleket, gumókat, fűféléket, gyümölcsöket, rovarokat, tojásokat, hüllőket, de még madarakat és kisebb (gazella) méretű emlősöket is fogyaszt.

Az emberek által termelt növényekre (rizs, kukorica) is rájár.

 

 

Szaporodása:

A nőstényeken az ülőgumó megduzzadása és sötét rózsaszínűvé válása jelzi, ha készek a szaporodásra. A hímek csak saját alcsoportjukon belül keresnek párt, de a nőstények akár 3-4 másik hímmel is párosodhatnak.

A kb. 180 napos vemhességet követően általában 1 utód születik.

A kicsi élete első 6-12 hetét anyja hasán vagy hátán csipmaszkodva tölti, de az idő előrehaladtával mind többször és mind messzebbre tesz felfedezőutakat.

A felnövekvő nőstények általában hordájukkal maradnak, a hímek azonban elvándorolnak és új csapathoz csatlakoznak.

 

Természetvédelmi helyzete:

A guineai páviánt a mezőgazdasági tevékenység kiterjedése és a fakitermelés egyaránt fenyegeti: becslések szerint az utóbbi évtizedekben élőhelyének kb. negyedét vesztette el. Terményeik védelmében az emberek gyakorta elpusztítják a páviánokat, Guineában pedig húsáért is vadásszák. Korábban kísérleti célokra is sok guineai páviánt fogtak be, elsősorban Szenegál területén. Szenegálban a Niokolo-Koba Nemzeti Parkban és Sierra Leonéban az Outamba-Kilimi Nemzeti Parkban élvez védelmet. Szerepel a CITES II. függelékében és az afrikai konvenció B listáján.

 

(Wikipedia)