Győri "kupleráj"

2014.12.01 08:58

Pontosan egy hónapja, november 1-jén kerestem meg levélben a Győri Állatkertet, hogy információkat kérjek Maszatkáról.

Teljes levelem alant olvasható!

 

A Győri Állatkert – ahogy ez Magyarországon szokás: nincs kommunikációs és egyéb kultúra sem – válaszra sem méltatott a hivatalos levelezésben elfogadott 30 napon belül (ami ma lejárt).

Érdekes módon, bármely más nemzetközi szervezettel kommunikálok, legyen az Észak-Amerikában, Európában vagy Afrikában, 2 héten belül minden esetben választ kapok... itthon valahogy nem megy ez a levelezés sem... megbocsátanám, ha az állatokat megfelelő szinten látnák el és ismernék (de épp ennek okán születik meg többször egy-egy levél vagy írás).

Hangsúlyoznom kell, hogy ezen kritikák 99,9%-ban nem az aktuális állatgondozókat és ápolókat, hanem a vezetést illetik és érintik, hisz a gondozók a legtöbbször maguk is elégedetlenek, s amit szűkös körülményeik engednek, igyekeznek megtenni az állatok érdekében. (Saját szememmel látom az ürülék pucolást, a kifutók takarítását, az ablakmosást, az etetést - ami nem tetsző vagy kifogásolható, az felsőbb utasítások végrehajtása.) Kötődések kialakítására az esetek legnagyobb hányadában nincs mód, és erős a vezetés differenciálása az „értékes” és „értéktelen” egyedek, fajok irányába. Tudjátok a magyar mondást: „Fejétől bűzlik a hal.” Mindegyik...

 

A győriek nem létező kommunikációs kultúrájának hátterében egészen nyilvánvalóan az a kupleráj állhat, ami Magyarországon a galléros páviánok ügyét, helyzetét és vérvonalát (beltenyészet egész Európában), szakmai szempontból totálisan dilettáns helyzetkezelését illeti. (Megjegyzés: a galléros páviánok viselkedését vizsgáló és a fajt behatóbban ismerő szaktekintély egy tucatnyi sincs a Föld nevű bolygón - hazánkban egyáltalán.)

 

A Győri Állatkert vélhetően fel sem ismerte a szóban forgó páviánt (sem a leírás, sem a csatolt fotók alapján). De hogy is ismerték volna fel, hisz a microchip-pel ellátott állatok papírjait sem voltak képesek összerendezni, sőt, mind a 7 példányhoz azt maradéktalanul átadni sem (információim szerint 6 galléros rendelkezik papírokkal, a hetedik meg lóg a levegőben - de a 6 beazonosítása és összetársítása az irataikkal sem zökkenőmentes).

 

Szóval: ki a bánat tudja már azt, melyiknek ki volt az anyja-apja, mi a neve, és egyáltalán, ki a f***** érdekel (Frank Csillán kívül)? Hisz ennyi állatkert tart csak Európában galléros páviánt: http://www.zootierliste.de/en/?klasse=1&ordnung=108&familie=10815&art=1070706 (döbbenetes a számuk, ha átklikkelsz, látni fogod), így nyugodtan állíthatjuk, hogy ez a faj Európában (az állatkertekben és a "hozzáértő" állatkertek "jóvoltából") és nem természetes élőhelyén (szabadon), Kelet-Afrikában és az Arab-félsziget délnyugati részén (Szaúd-Arábia és Jemen) okozza a legnagyobb gondot. S miért? Mert ahogy mondtam, hozzá nem értő állatkertek sokasága tartja őket, hagyta azokat szaporodni és beltenyészetté válni (a vérvonalat nem tartották kontroll alatt), mindezt sokszor méltatlan körülmények között – mondván: szaporák, nem is veszélyeztetettek, ennek okán „értéktelenek” (kvázi: dögöljenek meg mielőbb).

 

Szerintem a páviánok is értéket képviselnek, rokonaink, és meglehetősen intelligens élőlények, akiket a sokkal primitívebb és óriási egyedszámú ember a tudomány oltárán is gyakorta feláldoz!

 

 

Tisztelt Xantus János Állatkert,

 

elnézésüket kérem, hogy levelemmel zavarom Önöket.

Érdeklődni szeretnék egy Önöknél született és nevelkedett galléros pávián nőstény anamnéziséről, melynek szociális helyzetét a csoportjában rendkívül aggasztónak tartom. (Fogságban reálisan - nem extrém eseteket véve alapul - 25-30 évig is elélhetnek a gallérosok, amit jelen esetben viszont kizártnak tartok.)

 

Az egyed 2013 áprilisában 6 másik társával együtt Önöktől érkezett a Budapesti Állatkertbe. Jelenleg 4-4,5 éves lehet, csoportjában a legsötétebb szőrzetű és arcszínű, hosszú, nyúlánk végtagokkal rendelkező nőstény. Csatolok róla néhány fotót, hogy beazonosíthassák.

 

Volt alkalmam a Közel-Keleten szabadon élő galléros páviánokkal találkozni, és azzal is tisztában vagyok, hogy az európai állatkertekben a faj alapvetően problémát jelent (kertelés nélkül: nagy a beltenyészet, szaporák, s mivel csak mérsékelten veszélyeztetettek, így lényegében "értéktelenek" és sokszor - méltatlanul - nyűg tárgyát képezik... a budapesti csapat két hímje átesett a vazektómián etc., tehát nem szeretnék velük kapcsolatban "támadólag" vagy "lila ködös mámorban" fellépni bárkivel szemben is - függetlenül a szakmai véleményemtől.)

 

Jelen levelem egyetlen célja, hogy magánemberként erről a kislányról többet tudjak meg.

 

Hosszú hónapok óta látogatom az állatkertet kizárólag miatta, és a mély depresszióból sikerült kirángatni egyfajta (szabad vagy nem - szakmailag bármikor alátámasztom érveim) táplálékon (gránátalma, müzli, narancs - főleg a kortizol-szintet befolyásoló) alapuló érzelmi jellegű kapcsolat kialakításával (mely hűségesebb, mint egy kutya esetében), mint látogató.

Maszatka rendkívül értelmes, utánzással sokat és gyorsan tanul, az amúgy is remek arcmemóriájú páviánok között az övé kimagaslik, és komplex gondolkozásra, stratégia-alkotásra utaló viselkedést képes produkálni kötődési magatartással, emocionális intelligenciával. Komótosan és lassan eszik (szeret egyedül, nyugalomban táplálkozni), sokáig a pofazacskóját sem használta a táplálék raktározásához - ellentétben a többiekkel - melyek szintén életét nehezítő tényezők.

Társai ugyanakkor puffer-zónának tekintik, és pl. magok vagy bármely táplálkozás esetén lezárják előle a zónát és kirekesztik (az állatkerti etetések táplálékmennyisége okán alultápláltság természetesen nem figyelhető meg nála!), ha bemerészkedik, elkergetik, megtámadják. Több (ál)konfliktus esetén a probléma forrásaként őt jelölik meg társai, akik az alfa hímen (Rezső) kívül szintén éreztetik vele hierarchiabéli fölényüket (sajnálatos módon, kifejlett basa hiányában nincsenek alapul vehető viselkedésminták és "rend", s a gallérosoknál megszokott szociális hierarchián túl komoly - egyáltalán nem természetes - társadalmi hierarchia épült ki ebben a maroknyi csapatban).

Az amúgy is erősen introvertált egyed, ha teheti, inkább távolabb van a többiektől, a magányt önként (is) választja, jó kapcsolata a csapat fiatalabb hímjével van, aki nagyon szociális, nyitott lény, és mindenkivel igyekszik kiegyensúlyozott és barátságos lenni. A tüzelési időszakban az (abnormálisan) alfa nősténnyé vált egyed(ek) féltékenységi attitűdöket mutatnak, jóllehet, Maszat abszolút konfliktuskerülő, próbál mindenhol "engedni", hogy ne legyen harapások, támadások áldozata, de "feladta" már, hogy kedvenc/kedves legyen bárki számára - szerencsére, alvásnál nem marad ki az összebújásból és két alacsony rangú (Dezső, a fiatalabb hím és Bogyó, a legfiatalabb nőstény, még nem ivarérett, kb. 2,5-3 éves) társával kurkásszák is egymást. (Sajnos, ez a perifériás nőstény státusz komolyan és minőségileg már nem, csak némileg változtatható, javítható, mivel hosszú idő telt el az ez irányú tétlenségben, s nincsenek illúzióim, hogy ezt bárki is kezelni kívánná).

  • Azt szeretném megtudni mindezek ismeretében, hogy Maszatot esetleg ember nevelte-e az első 6 hónapban, majd a beszoktatási periódus fél évében? (Azaz: később került-e a csoporthoz?)

  • Morfológiailag mutat (kis) eltéréseket a többiekhez viszonyítva, így feltételezem, hogy esetében nincs (túl közeli) vérségi rokonság a többi egyeddel vagy már egy Győrben is meglévő hierarchia-rendszer alacsony fokán álló nőstény gyermeke (ezt gondolom kevésbé reálisnak).

  • Mit lehet tudni az anamnéziséről, van-e abban a megszokottól bármi eltérő, mely választ adhat helyzetére.

Maszat egyébként igazi, vérbeli galléros pávián, a legjobb sziklamászó, aki ebben a természetben élő társait is megszégyeníti, és a sörényes juhoktól is ő fél a legkevésbé... nagyon megszerettem őt.

 

Megköszönve kedves válaszukat, melyet nagyon várok!

 

Üdvözlettel,


Frank Csilla

Website:
Baby Baboons: http://babybaboons.webnode.hu/