Ha nincs villanypásztor...

2014.09.04 22:02

Újra kimentem fővárosi szerelmeimhez, s vittem nekik: friss almát, japán szilvát, ill. aszalt áfonyát, napraforgót és mogyorót.

Az állatkert nyilván számol azzal, hogy a „jónép” eteti az állatokat. Már csak azért is, mert a páviánok ugyebár mindenevők, így nagy veszély nem fenyegeti őket az állatbarát (!) emberek részéről. A Zoo-csemegét már nem igazán szeretik a páviánok (ezt minden alkalommal tapasztalom), s a mellettem álló, amúgy nagyon kedves pártól, akik teljesen „szabályosan” azt adtak a baboon-oknak, már fel sem vették a földről, mindannyiunk szomorúságára.

Jó-jó, persze, én sem voltam egy „matyó hímzés”, hisz szándékosan vittem feldarabolt friss gyümölcsöt és mogyorót, hisz ez igazi és egészséges csemege számukra.

Vállalom ezt annak dacára is, sőt, amellett, hogy már a páviánok kifutója is be van webkamerázva, aminek én személy szerint nagyon örülök, hisz akkor is láthatom őket, ha nem tudok kimenni személyesen. Szóval, ezért egy nagy köszönet a Zoo-nak!

 

Napraforgómagokat keresünk...

Kérünk még magokat!!!

Rezsi szereti a japán szilvát

 

2013. május 1-jén, azaz, szűk másfél éve került ide a hét pávián a sörényes juhokat boldogítva, ahogy arról már írtam korábban, két hím (az egyik az alfa-hím, a hárem ura, más néven: basa) és öt nőstény. Arról is szóltam már, hogy a csapat nagyon fiatal, ivarérettségük küszöbén állnak, kb. 3-4 évesek. Az állatkert nem hozta nyilvánosságra neveiket, de úgy hiszem (ifjúkori fotója alapján, hogy ő), Rezső a 4,5 éves alfa-hím, akinek folyamatos erekcióját csak kielégíthetetlen éhsége múlja felül. (Nevét amúgy nem ismeri fel, mert nyilván ritkán hallja.)

A galléros fiúk 5-6 évesen válnak ivaréretté (fél év ide vagy oda belefér), a lányok kb. 4 évesen válnak fogékonnyá a megtermékenyítéshez, így lényegében van annak esélye, ahogy erről is publikáltam már korábban, hogy két leányzónak csemetéje szülessen a jövő évben.

(Ma újfent láthattunk jó pár párosodást is két tüzelő nősténnyel.)

 

Csak 18 éven felülieknek!

 

Szóval, próbáltam úgy etetni a gyerekeket, hogy Rezső előjogai ne csorbuljanak, de mindenkinek jusson a finom falatokból. A napraforgó magok szétszórásakor volt megfigyelhető az a jelenség, ami a természetben is leginkább megmutatkozik, hogy a talajszinten, az élelmet keresve töltik idejüket a páviánok.

Ahogy már írtam, tudnak kérni. Két lábra állva nyújtják kis kezeiket. Rezső kézkoordinációja továbbra sem valami király, ám remekül fejleszthető. Miután az embert a pávián az étellel azonosítja, s egy bizonyos idő után arc (kép)felismerést is képes társítani hozzá, képesek vagyunk a páviánok 25-30 mimikai és gesztikulációs jelrendszerével beszélni, kommunikálni. Ez persze kiegészíthető a gyermekek tanulási folyamatának első három, meghatározó évében lévő szoktatás és utánzás. Dezső mutatás és utánzás révén képes arra, hogy megkísérelje két kézzel elkapni az ételt.

A lányok zöme erre alapból képes, ahogy a vad társaik is. Rezső azonban ül, megvárja, míg az étel leesik elé/mellé, majd irdatlan gyorsasággal felszedegeti azt, s rohamtempóban elindul felszedni a többiek előtt heverő szemeket is, melyeket azok nem mernek felvenni, ha Rezső látja őket. (Szemfüles módon, Rezsőkét lekötve a lányok is falatoznak, és folyamatosan kérnek, ám a csapat másik hímje csak hosszú idő eltelte után, és csak a maradékokra mozdulgat rá.)

Rezső szájával is elkapja a csemegét, mint Einstein Nyíregyházán... amikor persze sűrűn meg kell dicsérni, de leginkább a kétkezűséget szerettem volna látni nála.

 

Csilla, vigyél haza!

Egyedül... már megint...

 

Nem tagadom, hosszú időt töltöttem náluk, s mivel elosztottam az ételt, a legfiatalabb egyedek és nőstények egyfajta függést, kapcsolatot éreztek kialakulni. Sajnos, az alma miatt nem a gép volt a kezembe, így nem tudtam megörökíteni azt a pillanatot, amikor előbb csak egy, majd két kislány ugrott fel a falra, s mászott fel majdnem a villanypásztorig. Nagyon megijedtem, nehogy bajuk essen, mert az aktivitást ráadásul nem az etetés, hanem a páviánok felé irányuló néma cuppogás váltotta ki, s akartak feljönni hozzám. A szívem összeszorult az akciójuk miatt, miközben nagyon aggódtam, nehogy az áramhoz érjenek. A fogsor nevető, fogíny megmutatás nélküli villantása a barátság jele a páviánoknál.

A mimikai érzelemkifejezés természetes az ember és a főemlősök, azon belül is az emberszabásúak és páviánok világában. Darwin megfigyelései az életben maradásra való törekvéssel magyarázzák az érzelmek kommunikációjának kifejlődését. A majmoknál a behódolás, megadás jele egy mosolyszerű kifejezés, ami sokban és nagyon hasonlít az emberi mosolyra: széthúzott száj, kivillanó fogsor, fölfelé húzott, tágra nyílt szemek (de a fogíny lehetőség szerint takarásban marad). Ezzel az arckifejezéssel egyfajta „játékosságot” mutatnak, ha veszélyt éreznek, melynek üzenete a másik fél számára az, hogy ő, aki „mosolyog”, „játékosan agresszív” és gyámoltalan, aki jobban fél a másiktól, mint a vele szemben álló ő tőle. E mosollyal kéri, hogy fogadja el, s ne bántsa a másik, miközben leplezni próbálja bátortalanságát.

A galléros kislányok „félnek” a basától, „félnek” a villanypásztortól, s nem igazán ismernek engem sem, de azt érzékelték, hogy oly sok időt dekkoltam náluk (nem először vagy másodszor), adok nekik finom, minden szempontból hasznos ételeket, ügyelve, hogy egy kevés mindenkinek jusson, beszélek hozzájuk, velük, ezért már úgy is megkockáztatnák a közeledés lehetőségét, hogy nem én vagyok mindennapi gondozójuk: félve, de akarva.

Mint értelmes és szociális lények, érzik a szeretetet, és az őszinte szándékot ők is.

 

A bennük rejlő szellemi és szocializációs kompetenciák szerintem egy finom fejlesztést érdemelne, mert a galléros páviánok (hasonlóan egyébként minden páviánhoz), szeretik az ember társaságát. Természetesen, mindent csak mértékkel, hisz alapvető helyük a szabadban lenne, egymás között, de jól tudjuk, hogy egyik Papio genosba tartozó pávián sem él tökéletes elszigeteltségben, a medvepáviánok bejárnak az emberek otthonaiba, az Anubisz páviánok szafarin megszállják a motorháztetőket, míg a gallérosok a sztrádák mentén várják, hogy az emberek leparkoljanak, s adjanak nekik banánt, mogyorót – akár kézből is.

 

Rezsőt kényeztetve

Kurkászás, mint kapcsolatépítés:

... és a csere-kurkászás:

 

A pesti csoporton belüli szociális kapcsolati háló még ingoványos. Kifejtettem már, hogy ez a páviánok fiatalságából fakad, az ivarérettségük határához értek, hormonális változásaik most vannak folyamatban. Rezsőhöz hozzácsapódott egy ivarérett nőstény, aki nagyon intenzíven keresi kegyeit, ő kurkássza Rezsit, s ő van mellette a legtöbbet.

Rezsi viszont komoly érdeklődést mutat az éppen tüzelő, a csoportban legmagányosabb, perifériára szorult nőstény iránt. Sokszor utána megy, ám a lány láthatóan menekül előle, s ritkán engedi a párosodást.

Eme félénk nőstény anyai ösztönei és kapcsolatkeresési törekvései sajátságosak. Leginkább egyedül van, s barátkozni a csoport legfiatalabb nőstényével próbál, őt kezdi kurkászni, hihetetlen alapossággal és precizitással, amit a kb. egy évvel fiatalabb nőstény meg is hálál és viszonoz. A nőstény tehát gyengébb, fiatalabb szövetségest keres, nem tartanám meglepőnek, ha kiderülne, ő máshonnan érkezett a csoportba vagy traumatizált lenne. Igyekszik azonban kialakítani jó kapcsolatot azon nősténnyel is, aki Rezsővel a legszorosabb kapcsolatban áll. A csoport önmagában alkot egy egészt 7 fővel. Azon belül van egy 3-as, 4-es klikk, a basa és mátkája (2 fő), valamint a szegregálódó, beilleszkedni mégis törekvő, a „szociális (nem társadalmi!) hierarchia” alján álló nőstény.

Ezt a helyzetet pedig remekül tudná feloldani, ha a nőstény engedne Rezsinek, aki ezzel emelni tuja szociális pozícióját. (A nőstény fél a hímtől.) A problémát megoldani megnyugtatóan és hosszú távon az tudná, ha a nőstény anyává válna, s Rezsőtől páviánbébije születne (amire annak ivartalanítása miatt nincs esély). Ekkor szociális helyzete a kicsi miatti izgalom és érdeklődés miatt nőne az összes háremtag között.

 

Behódolás

 

A páviánok nagy családokban élnek (hárem, klán, banda, horda), így kifejezetten előnyös lenne társas kapcsolatuk fejlődése érdekében, ha létszámuk szaporodás révén gyarapodna...

 

"Kupaktanács" ;-)