In memoriam – Tukal

2015.04.15 10:40

2000. december 19-én születtél az Egyesült Államokbeli Oregonban, ahol a San Diego-i és San Antonio-i Zoo-t is megjártad, majd 2014. május 27-én Dexter-rel és két másik aranyhasú mangábé nősténnyel egy hosszú utazást követően érkeztél meg Texasból Budapestre.

A Fővárosi Állatkert nem Téged akart tenyészhímként megtartani, nagy sajtóvisszhanggal ez a szerep Dexter-re várt volna, aki azonban sikertelennek bizonyult eme „érdekes” nősténycsapat élén. Ekkor jöttél Te, s helyetted Dexter utazott tovább a tervek szerint Franciaországba (Montpellier Zoo) vagy az Arnhemi Burgers' Zoo-ba (Hollandia). Te eljöttél Magyarországra – meghalni... mindvégig azt éreztem, hogy nem leszel hosszú életű nálunk.

 

 

Tukal the Golden-Bellied Mangabey Alpha Male

 

Csak 2014 nyarának végén ismertelek meg. Méltóságteljesen járkáltál körbe a kifutóban... leguggoltam Hozzád és csak néztelek... kétszer mentél el előttem, alaposan szemügyre véve, vajon ellenség vagy barát vagyok-e?! A harmadik alkalommal visszafordultál, megálltál előttem, majd felemelted a farkadat a magasba és a popsidat az arcomba nyomtad... az első találkozásunk alkalmával eldőlt, hogy igaz barátok leszünk. Tudtam, amit Müller Péter, hogy „minden találkozás csak kísérlet a szeretetre”, független attól, hogy a találkozásban résztvevő fajok azonosak-e vagy különbözők.

 

Akárhányszor mentem az állatkertbe, mindig meglátogattalak, s ha Te észrevettél az ajtóban, mire beértem, már vártál az ablaknál. Köszöntél, aztán udvarlási táncba is kezdtél, mellső végtagjaiddal jobbra-balra dülöngéltél és lépkedtél. A hosszú táncodról, s ahogy hátra fordultál közben, sajnos nem tudtam videót készíteni, pedig sokan csodálták meg... még egy héttel ezelőtt is.

 

Tukal says: Hello, Csilla - I like you ;-) (Golden-bellied Mangabey Alpha Male)

Tukal's welcome kiss and butt (Golden-bellied Mangabey)

Tukal and his nice backside (Golden-bellied Mangabey)

 

Nem szeretted a férfiakat, mert úgy vélted, „Te vagy az igazi és az egyetlen”... gyerekpárti sem voltál, s mindig találtál magadnak valakit, akivel össze lehetett veszni, akiben ellenséget lehet látni, találni. De olyan „kutya” voltál Te, aki csak ugat, nem harap.

 

Tukal makes the show, because he is angry and jealous (Golden-bellied Mangabey)

 

Mi soha nem veszekedtünk, egyetlen alkalommal sem voltál ellenséges velem, bár féltékeny voltál és megsértődtél, ha nemcsak Téged csodáltalak, hanem szóba elegyedtem valakivel a kifutó mellett... pár percig büntettél, nem jöttél oda, aztán, amikor úgy vélted, ennyi elég volt, újra kedves voltál.

 

Sok ismerősömnek meséltem Rólad, ezért egyikük azzal lepett meg, hogy karácsonyi ajándékként örökbe fogadott nekem... bár sem az Állatkerti Alapítvány, sem az Állatkert nem volt képes arra, hogy 2014 májusa óta készítsen Rólad egy fotót (az örökbefogadás mellé Dexter fényképét adták), azért a sok videóból és fotóból, amit készítettem Rólad, a falon is lóg itthon bekeretezve...

 

 

Aztán idén tél végén valami megváltozott. A folytonos verekedések, civódások a lányokkal egyre jobban megviseltek lelkileg, azzal együtt, hogy sajnos a fa- és kötélmászásnak sem Te voltál a legnagyobb bajnoka, mely a testi, koordinációs ügyességet jelenti. A lányok szervezett támadási elől a sarokba menekültél, s már le sem mertél jönni hozzám köszönni és udvarolni. De kitartó voltam, mert tudtam, hogy mindez csak a félelmedből fakad, s nem rám haragszol. Annyira féltél a lányoktól és kerested a magányt, hogy a hidegben inkább kimentél a külső kifutóhoz vezető átjáróba, s magányosan üldögéltél a rácsok között, mint egy megszeppent kisfiú... március végén jobbra fordult az idő, s megismerkedtél a külső kifutóval. Március 25-én sokáig maradtál kint, mert nem tudtad, hogy menj vissza a belső kifutóba és kívülről akartál felugrani az átjáróra. (Nem a Te hibád volt, egy rossz konstrukciójú átjáró, melyet sem a kivitelezőnek, sem az állatkertnek nem lett volna szabad üzembe helyeznie, helyette egy 45-50 fokos szögbe döntött folyosót kellett volna telepíteni, melyen az idősebb, az új és az esetleg mozgásszervi problémával küzdő vagy ügyetlenebb egyedek is biztonságosan közlekedhetnek.) Többszöri próbálkozásra végül sikerült bejutnod... próbáltad tartani magadat, mutatni, hogy nem félsz, de ezeket a jelzéseket már korábban leadtad a fa tetején.

 

Lonely Tukal (Golden-bellied Mangabey) at the Budapest Zoo

 

Március végén és április elején még kétszer láttalak, már messziről jöttél üdvözölni, köszöntél, táncoltál, udvaroltál. Örültem, hogy talán minden rendben lesz... s nemcsak köszöntél, de míg pörlekedtél másokkal, nekem megmutattad, hogy rám nem haragszol, amikor pedig eljöttem, odajöttél az üveghez elköszönni – épp úgy, mint régebben...

 

Április 10-én délután az a látvány fogadott, hogy az aranyhasú mangábé kifutó előtt öt állatkerti alkalmazott áll tanácstalanul, majd melléjük érve megláttalak, félig eszméletlen, sokkos állapotban: Monkey got electric shock at Budapest Zoo

Újból megvertek a lányok (nőstény mangábék), s a dulakodás közben a villanypásztortól áramütést szenvedtél, ill. mentésed körülményeit a napokkal később kiadott közleményből tudtam meg. Ellátásodból fakadó döbbenet nemcsak az arcomra ült ki, hanem nem túl kedves módon (megkockáztatom, felháborodottan és agresszíven), nagy hangon mondtam a magamét a mismásolós állatkerti alkalmazottaknak. Láttam Rajtad, hogy nagy a baj, s hogy egy áramütést szenvedett kis majom ellátása (altatólövedékes famentést követően sem) nem a sarokba ültetést jelenti, hanem egy sokkal komplexebb, teljes felügyelet melletti ellátást (azonnal), hisz a szívroham, a hirtelen szívhalál, az izomgörcs, a kiszáradás kockázata ilyenkor óriási, melyről az indiaiak tudnának a legtöbbet mesélni, ahol rengeteg áramütést szenvedett cerkófmajomformát mentenek és látnak el évről évre. A Téged ért stressz mértéke sem volt elhanyagolható...

Az állatkert illetékesei lezárták a Madagaszkár Házat, s azt mondták, fél óra múlva, ha magadhoz térsz, újra látogatható lesz. Kb. két órát malmoztam még az állatkertben, várva, mi történik, de csak annyinak lehettem szemtanúja, hogy másfél órával a ház lezárása után ment be Hozzád három állatkerti dolgozó (az aggódást nem észleltem rajtuk).

 

Másnap, április 11-én, szombaton csak miattad mentem ki az Állatkertbe. Sehol nem találtalak, csak annyit láttam, hogy a tavaly novemberben elhunyt Hilda kifutója elsötétített és körülkerített, biztosítván valaki számára a csendet és nyugalmat, ezért arra gondoltam, hogy talán ott lehetsz. Megkérdeztem a Ház aktuális önkéntesét, de semmit nem tudott Rólad. Hétfőn (április 13.), dolgom végeztével rohantam a Kertbe, hogy megtudjam, mi van Veled? Az akkor ügyeletes önkéntes hölgy még a balesetedről sem tudott, de megígérte, hogy megtudakolja, s legalább Facebook-on post-olják az aktualitást. Miután hazaértem, az Állatkert FB account-ján (mely oly módon megkreált, hogy levelet ne küldhess, véleményt csak úgy írhass, ha osztályozod a Zoo-t vagy egy topic-hoz szólsz hozzá – ez utóbbit választva) rákérdeztem, mi van Veled?: Bár, nem ezen topic-hoz tartozik a kérdés (ezért elnézést kérek Mindenkitől, hogy ide "rondítok" a kérdéssel), érdeklődnék az Állatkerttől, mint (jogok nélküli, de) aggódó nevelőszülő a 14 éves aranyhasú mangábé hím, Tukal "kisfiam" állapotáról (az április 10-én történt "baleset" okán). Köszönöm! Az Állatkert nekem nem, egy másik post-ra másnap tudott válaszolni, ezért 14-én újra post-oltam: Tisztelt Állatkert! Látom az Állatkerti Alapítvány honlapján, hogy az örökbefogadható állatok listájáról Tukal (a mai napon) lekerült. Jómagam a legrosszabbakra gondolok: https://www.youtube.com/watch?v=BujmlhLS6tQ sajnálatos módon láttam őt sokkos állapotban (és szívesen segítettem volna a megfelelő beszoktatásában, ha ...). Mint nevelőszülő, mint bérletes látogató, mint a cerkófmajomformák viselkedéséhez némileg értő ember, mint egyszerű ember, szeretnék felvilágosítást, korrekt tájékoztatást kapni Tukalról, és a baleset utáni ellátásáról. Várom mielőbbi válaszukat!

 

Írtam az Állatkerti Alapítványnak is, hogy 4 nappal a baleseted után végre tudjak Rólad valami biztosat... április 15-én (a baleset utáni 6. napon) az Állatkert kiadott az oldalán egy hosszú, magyarázkodó közleményt (érezvén, hogy a tragédiában vastagon benne vannak), mely teljesen egyértelműen számomra íródott. (Ha nem én vagyok a nevelőszülőd, talán soha nem hozzák nyilvánosságra az ügyet.) A teljes beszámoló itt olvasható: http://www.zoobudapest.com/ezt-latnod-kell/hirek/mangabe-evtizedek

 

Tukal also is eating (Golden-bellied Mangabey at Budapest Zoo)

 

Okos voltál, intelligens, igaziból nem voltál agresszív, kiváló volt az arcmemóriád, a második találkozásunk során már azonnal megismertél. (Ugyanez nem mondható el az állatkert emberi fajhoz tartozó dolgozóiról, egyedeiről – nekik az arcfelismerés csak többedik alkalom után, a köszönés meg máig sem megy – nem, mintha hiányozna már...)

Senkinek nincs, nem volt olyan gyönyörű szeme és tekintete, mint Neked.

Egy olyan fajhoz tartoztál, mely szabadon csak az afrikai Kongói Demokratikus Köztársaságban él, ki tudja, mekkora példányszámban? Veszélyeztetett voltál, de nemcsak az IUCN Red List-je, hanem a budapesti életed alapján is.

Nem tetted magadévá erőszakkal a lányokat, mint más cerkófok, hanem mindig vártál valami megerősítést és együttműködést... alapvetően a békét kerested.

Magányos voltál, soha senki nem kurkászta meg sűrű, arany színű és barna bundádat... kis arcod olyan volt, mint egy busóálarc, mégis oly szép, meleg, egyedi... szemed a lelked tiszta tükre volt... szeretted a paradicsomot, a kaliforniai paprikát és a fejes salátát, s minden zöldséget mindig megpucoltál a héjától... nagyon fogsz hiányozni...

Adamis Anna dalszövegíró úgy fogalmazott, hogy „Arra születtem, hogy megszeressenek, s megszeressem én is azt, akit lehet. Arra születtem, hogy boldog is legyek, s továbbadjam egyszer az életemet.”... sajnos, a boldogságból kevés jutott Neked, de azt tudnod kell, hogy én nagyon megszerettelek... nem tudom, sikerült-e bármely mangábé leánnyal olyan szintre jutnod párkapcsolatilag, hogy az életedet tovább add (ritkán magam is láttalak párosodni), de az én emlékeimben biztos, hogy örökké élni fogsz... Bocsásd meg nemes lelkeddel a megbocsáthatatlant, mindazt, amit az emberek (elsősorban az Állatkert) és társaid elkövettek ellened... s ahogy a Noésok mondják: Nyugodj békében, kicsi Tukal, a „Szivárványhídon túl már semmi sem fáj!” Találkozunk! … addig pedig mindenkim, aki odaát van, a sajátjaként szeret helyettem is tovább...

 

2000-2015

Szememmel táncolt a szemed,

beszélt szememmel és ölelkezett:

sírás, csend, szigor és révület

mi minden? Mi minden?!

Csak szemem és szemed.”

(Rab Zsuzsa)