Keserédes „kulisszatitkok”

2014.09.17 20:38

Mai tárgyalásom után beugrottam az állatkertbe szeretett páviánjaimhoz, pontosabban: Magányoshoz. Mivel vittem nekik némi zöldséget és gyümölcsöt, a ma kifutónál töltött pár óra során belebonyolódtam a „páviánok (nem) etetése kapcsán” néhány kellemetlenül induló, majd egymást megértő, korrekt és „kellemesre” fordult beszélgetésbe. (Hogy az állatkert alkalmazásában álló dolgozók közül hány fővel és kikkel, milyen beosztású szakemberekkel diskuráltam, ez maradjon a titkom, nem kaptam és nem kértem engedélyt tőlük személyiségük felfedésére, ezért a hallottakat – csak gondolatjelesen – fűzöm „csokorba”).

  • Revideálnom kell azon meglátásomat, hogy az ivarérett nőstények és alfa-hím nászából születhet bő fél év múlva utód, hisz a két hím galléros pávián vazektómián (az ondóvezeték sebészeti beavatkozás útján történő elkötése) esett át.

  • A páviánoknak van nevük, de ezt nem hozta nyilvánosságra az állatkert, az örökbe-fogadható állatok neve között is csak Rezső szerepel. A basa szerepét több-kevesebb sikerrel betöltő, idősebb hím valóban Rezső, a kisebb – ennek analógiájára – Dezső, az általam Kicsikeként azonosított nőstény Bogyó, Magányos Maszat stb. stb. stb.

  • A páviánokat nevükön csak egyetlen ember szólítja, így értelemszerű, hogy azok neveikre nem hallgatnak (amúgy is a hangon és a magas/mély magánhangzók létén van a fő hangsúly). Ugyanezen lelkes munkatárs többször nézi a kifutóban játszó baboon-okat, jól ismeri, s láthatóan nagyon szereti azokat, ismeri viselkedésüket, s nagyon hasonló következtetésekre jut esetükben (minden tekintetben), mint jómagam.

  • A galléros pávián csapat Győrből érkezett (2013. április hónapban), így az egyedek közeli rokonságban állnak egymással. Az állatok „papírjai” alapján azonban nem tökéletesen azonosíthatók be azok és „családfájuk” is ismeretlen. (Milyen visszás ez a dolog... egy egyszerű kutyatenyésztés egyedénél, melyet pusztán egy „sznob” „állatbarát” gazdi vásárol meg, erre milyen alaposan odafigyelünk, törzskönyvezünk stb., míg egy állatkerti főemlős esetében nem. Vajon megvan-e hiánytalanul minden állat minden papírja az állatkertben? Érdekes... vagy inkább elszomorító...)

  • Nem kaptam arra vonatkozóan elfogadható szakmai választ, hogy ezek az egyedek miért eszik meg pl. a banán héját is (ellentétben a majomfélék 99%-ával). Mivel az állatkert „nem tudja, hogy Győrben hogy éltek, milyen szocializációjuk volt” stb., ezért sok a Fővárosi Állatkertben a velük kapcsolatos „kérdőjel”. (Megjegyzés: mivel a páviánok 2013 áprilisa óta vannak Budapesten, ami kb. 1,5 évet jelent, úgy vélem, több alkalommal lehetett volna konzultálni róluk a győri kollégákkal és bejárást kérni a győri partnernél, hogy az élelmezést és az ottani alapcsapat viselkedést megfigyeljék. Ha erre nem ér rá egy illetékes vezető az állatkert részéről, bizonyára van olyan gondozó, aki örömmel látogatna el „terepszemlére” 1-2 alkalommal Győrbe a budapesti Zoo képviseletében, s munkájához megfelelő konklúziókat vonhatna le, ill. kérdéseire személyesen is választ kaphatna a nyugat-magyarországi kollégáktól.)

  • Amikor utaltam arra egyik beszélgetőpartneremnek (aki egyébként nagyon intelligensen és kedvesen kért meg, hogy ne etessem az állatokat, mondván, amit adok nekik, azzal semmi baj, csak sokan adnak ezt-azt, a sok kicsi meg sokra megy, a mennyiség naggyá nő, s a nap végén az állatoknak megy a hasa vagy hánynak), hogy tudja-e, melyik a csapat szociális hierarchiájában legalacsonyabb szinten lévő tag? A kérdésemre nem tudott válaszolni...

  • Amikor utaltam arra egyik beszélgetőpartneremnek, hogy problematikusnak látom az olyan eseteket, mely pl. 2004-ben Helsinkiben történt, láthatóan - sajnos - nem tudta, mire gondolok. (Erről közöltem korábban a NYT híradását, - akkora port kavart, hogy az USA-ba is eljutott a híre - és a finn reakciókat, majd a 2013-as holland végkifejletet.)

  • A galléros páviánokat az állatkert tulajdonképpen „commerce”-nek tekinti. Az európai (Fővárosi Állatkerttel szövetséges állatkertekben) a galléros páviánok populációja komoly problémákat okoz, mert (1) túlszaporodnak, (2) beltenyészetet képeznek, (3) az előbbi kettőből fakadóan és a fogság léte miatt nincs természetes migráció (ami egyébként a galléros páviánoknál meglehetősen szűk keresztmetszetű a természetben is), így felbomlik a társas-szociális szerkezetük, s nem tudják azt a közösséget (állatkertekben háremet, maximum klánt) egészségesen prezentálni, mely a természetben megszokott részükről. Mindez természetesen viselkedészavarokat is eredményez, melyekről a budapesti csapat esetében már többször írtam. Az európai állatkertek zömének lényegében – mondjuk ki nyíltan – „teher” a galléros páviánok tartása, mert, „ha az egyik állatkertnek adnánk egy galléros páviánt, azt mondják, ok, mi 20-at adunk helyette”... ergo: nem kellenek sehol.

  • A galléros páviánok budapesti belső kifutója szűk (kicsi) és sötét, melyet alapból is gondoltam, hisz nyilvánvaló, hogy ezért sem látogatható pl. a Varázshegy belső oldaláról. (Az impozáns belső kifutókat minden állatkert "bemutatja".)

  • Egy bonyolultabb, s mivel nem vagyok állatkerti dolgozó, így számomra betekintés nélküli részletek mellőzésével, de lényegében azt tudtam meg, hogy a páviánok „jobb híján”, ill. más faj helyett kerültek ide a Nagysziklára, mint egy „biodíszlet” a meglévő 6 hím sörényes juh mellé, akikkel "megférnek" (s melyek szaporodása szintén problémát okozna az állatkertnek, ezért tartanak belőlük csak hímeket, amiből 4 kasztrált is.)

  • A páviánok táplálására vonatkozóan egyébiránt, mely a belső kifutóban történik, megnyugtató válaszokat kaptam, a mag-, zöldség- és gyümölcskeverékük megfelelő változatosságot és mennyiséget, ill. kiegyensúlyozottságot mutat, s amennyire lehet, igyekeznek a szocializációs hierarchia alján elhelyezkedő egyedeknek célirányosabban is táplálékot juttatni – oly mértékben, ahogy erre lehetőséget ad a belső kifutó ergonómiája, az állatokra fordítható idő stb. (Érdekes módon a megfelelő táplálás a kifutóban történő viselkedésükkel nincs korrelációban, még opportunista táplálkozóként sem, ami a csoport első 2-3 évének Győrben töltött vizsgálatát igényelné. Ez lenne az anamnézis, amit az állatkertek többsége sajnos ignorál.)

Megjegyzem, mivel a páviánok opportunista evők, ezért lényegében nem tudják túlenni magunkat. A problémát az jelenti, hogy a látogatók kenyeret, pékárút, chips-et stb. (amit épp ők maguk is esznek) adnak nekik – s erre jön rá azon látogatók etetése, akik zöldséget, gyümölcsöt vagy olajos magvakat adnak/adnának az állatoknak (amivel a természetben is táplálkoznak), valamint a reggeli és esti állatkerti etetés, ami így nem elsősorban sok (mennyiségileg), hanem inkább összetétele (sokfélesége) miatt okoz emésztési problémákat a páviánoknak.

 

Mivel a kifutónak vannak gyermekbetegségei (nagyon jó a sziklafal, a telepített fák és kifeszített kötelek megléte, melynek tekintetében az egyik legjobb európai külső kifutó, ráadásul kicsi rá a pávián létszám is. Nagyon gyenge ugyanakkor a kifutó vízellátása, talajviszonyai (nincs zöld, cserjeszint stb.), árnyékolása, s a sörényes juhokkal (6 egyed - túl sok) való összezártság eleve negatív pont (kevesebb megfelelő és jó ösztönző!), a játéktér kialakítása is hiányos), így a majmoknak „program” az emberekkel történő kontaktálás és étel-kunyerálás is.

Nagy hiányosságnak tekintem az állatkerti részéről (mely nyilván erőforráshiányra vezethető vissza és semmiképp sem gondozói kompetencia), hogy a páviánokat délelőtt 10 óra körül engedik ki (9.35 és 10.30 között), s rendszerint 16.40-kor terelik be. Amíg a klimatikus viszonyok engedik, az állatkertnek arra kéne törekednie, hogy az állatok minél több időt töltsenek a szabadban.

  • Egyrészt: ha egy felnőtt látogató megveszi a 2.500 Ft-os teljes árú belépőjegyet, arcpirítónak tartom, hogy elmegy az üres kifutó mellett, ha túl korán, vagy túl későn érkezik.

  • Másrészt, az állatok belső kifutójának komfortszintje és a kinti időjárási viszonyok most, szeptember közepén még bőven lehetővé tennék a reggel 7 órás kiengedést, és az állatkert zárása utáni beterelést. (Így a jelenleg szabadban töltött 6,5-7 óra 11 órára lehetne növelhető, ami téli / nyári időszakban folyamatosan tágítható és csökkenthető az állatok érdekében.)

 

Magányos-Maszat

 

Maszat áll a szociális hierarchia alján, így a látogatóktól semmilyen ételhez nem tud hozzájutni (a többiek elviszik előle, ahhoz ő hozzányúlni sem mer), csak ahhoz, amit a gondozói biztosítanak számára.

(Lehetne emelni státuszát és megtanítani bizonyos fokú érdekérvényesítésre – ill. sok más dologra is, mert a csoport – sokszor emlegetett – legokosabb és legérzelemgazdagabb egyede (!), de teljesen esélytelennek látom, hogy a budapesti állatkert a galléros páviánokra a kötelező minimális időn és költségen kívül többet, ill. több erőforrást allokálna).

Én tehát Maszatka sorsát továbbra is a szívemen viselem és figyelemmel követem kicsi életét!

 

A páviánok kapcsán nekünk, embereknek nem szabadna elfelejtenünk, hogy, bár nem ezek a budapesti egyedek, de rengeteg pávián lett a humán kísérletek áldozata, hogy általuk fejlődhessen az orvostudomány, a farmakológia és a kozmetikai ipar... Ezek az állatok tehát pozitív „hozzáállást” és figyelmet érdemelnek - az én olvasatomban.

Az állatkertekben, fogságban (a galléros páviánok), Dél-Afrikában az emberi táplálékon és szemétdombokon (medvepáviánok, sárgás babuinok), Közép-Afrikában a szafarizók „fosztogatásával” (Anubisz páviánok) a páviánok túlszaporodnak – amíg:

  • az éhező afrikaiak nem vadásznak rájuk a húsuk miatt

  • a gazdag észak-amerikaiak és európaiak nem vadásznak rájuk passzióból (a gyilkolás kedvéért)

  • a földművesek és városlakók nem gyilkolják le őket fosztogató életmódjuk miatt

  • az anyaállatokat nem ejtik el nagy testű ragadozók, s válnak árvává, emberi segítség nélkül életképtelenné a bébik

  • bár törvényileg szabályozott a velük való kereskedelem (CITES 2: ENSZ-egyezmény a veszélyeztetett fajokról, melynek értelmében a tagországok között a nemzetközi kereskedelem legális, de korlátozott, ellenőrzött és szabályozott), s a kísérleti célokra történő alkalmazásuk, az mégsem mellőzött a kutatóorvoslásban és a pet trade területén.

 

A jelenlegi „NT” - mérsékelten fenyegetett és „LC” - nem fenyegetett természetvédelmi státusz könnyen és gyorsan változhat meg, ami kiegészülve a fejlett világ állatkertjeinek rosszul koordinált és kezelt „szaporító” tevékenységével párosulva előirányozhat jövőbeli problémákat.

A Papio genos képviselői (5 (al)faj) jelen pillanatban "csak" az egyenlítői Afrikában (Szaharától délre nyugat-kelet tájolással a Dél Afrikai Köztársasággal bezárólag) és Dél-Afrikában, ill. Szaúd Arábiában és Jemenben őshonosak.