Ki örül jobban: a budapesti galléros páviánok vagy én?

2014.10.02 18:42

Bevallom, Magyarországon igen szkeptikusan fogadom, hogy képesek vagyunk tanulni és jobbítani, most igazán nagy boldogságot szerzett számomra a Fővárosi Állatkert – lehet, hogy még nagyobbat, mint a páviánoknak!

Hónapok óta figyelem „inkognitóban” a budapesti galléros páviánokat és viselkedésüket, s több negatív észrevételemnek adtam már hangot szűk körű, néhány száz fős olvasótáboromnak (melyért köszönet), ill. „szólalkoztam össze” állatkerti alkalmazottakkal is a páviánok miatt.

 

Minden megközelítés, hír, információ csak úgy lehet korrekt, ha az ember a pozitív változásoknak is legalább akkora hangot ad és dicsérő szóval illeti, mint ahogy azt a kritikai észrevételek terén tette.

 

Október 1-jén az állatkert áttért a páviánok külső kifutóban történő etetésére. Az állatok 1-jén egy kicsit még csodálkoztak, de 2-án már élvezték a helyzetet. A külső etetéssel az állatkerti látogatók részesei lehetnek a páviánok táplálkozásának (is), ami bizalmat kelt az állatkert iránt, ha látják, milyen változatos élelmet és mekkora mennyiséget kapnak, másrészt, ez indokolttá teszi a gallérosok hosszabb ideig szabadban történő tartózkodását.

A 16 órakor megkapott páviánvacsora fogásai között 10-12-féle zöldség-gyümölcs szerepel(t), s külön kiemelném a citrusfélék (narancs) adását (bár, lehet, hogy paradicsom volt, webkamerán keresztül ezt nem lehet tökéletesen látni - személyesen paradicsomokat láttam), mert nemcsak szeretik azt a páviánok, de az immunrendszer erősítésében és a stresszhormonok szabályozásában is kardinális szerepük van. (Rengeteg TV-paprikát - is - kapnak, ami a C-vitamint illeti.).

 

Vacsora (okt. 3. - részlet)

 

A vacsora java a sörényesek segítségével egy jó óra alatt fogy el, de a földön marad táplálék, ha valamely pávián még megéhezne.

Remek attrakció (még, ha munkásabb is), hogy a „gyerekeket” a gondozók (vagy egyéb "rendszer") újra és újra becsalogatja a belső kifutóba, s ott kapnak további finom falatokat (gyümölcsöket), amivel aztán egyesével rohannak ki, mint a puskagolyó!

Ez a páviánoknak remek szórakozás, és edukációs lehetőség.

 

Bár, rengeteg screenshot-ot sikerül készíteni az elmúlt két napról, a kinti etetésről, a fél hét után is kint töltött időről, úgy döntöttem, mégsem töltök fel 30-40 képet, csak ezt az egyet Maszatkáról, amit tegnap (okt. 1.) készítettem róla. Szegényke nagyon tüzel (ld. piros popsi), így Rezső és Dezső is sokszor keresi fel, ő meg menekül előlük, ha csak teheti...

 

Külön örültem, hogy Magányos-Maszatka a többiektől függetlenül is hozott ételt bentről, amikor egyedül ment be a „barlangba” (a későbbi ki-berohanások alkalmával ő nem mindig csatlakozott, mert az éjszakára történő behívás miatt – ő a legokosabb – feleslegesen nem mozdult a fáról, tudván, a többiek újra kijönnek).

A közös (mennyiségi) etetés során a mennyiség miatt minden egyednek jut ugyan a vacsorából, ám, a többi pávián lezárja az étel-zónát Maszat elől, ha az nem elég határozott. Ezt azt jelenti, hogy:

  • az összetűzések elkerülése végett a nőstény nem megy közel az ételhez, amíg a többi pávián jól nem lakott. (Később ő egyedül, a többiekhez viszonyítottan többször tér vissza az ételhez.)

  • ha közel megy, csak a zóna szélén marad és az ott lévő táplálékból vesz el, ill. abból, amit más egyed elejtett. (Érdemes megfigyelni a testtartását is, a baba páviánok szoktak ilyen hörcsög-háttal, két lábon közlekedve, elcsenve, magokat felszedni a földről.)

  • ha bemegy a zónába, még megadó testhelyzet mutatása esetén is elzavarják onnan a többiek. (Ugyanakkor az elzavarás nem konzisztens, tehát ha ő is kitartóbb lenne az ételhalom közepén, a basa Rezsőt pl. egyáltalán nem érdekli, ki van ott és ki nem).

(Ilyen típusú nehézségekkel – sokkal kisebb mértékben! - még Kicsike-Bogyónak kell szembenéznie nagy etetés során.)

 

A galléros páviánok a Budapest Zoo-ban, október 1-ig minden nap 16.30 és 16.40 között távoztak belső kifutójukba (reggel pedig 10 óra körül, +/- negyed óra lettek kiengedve). Mindez azt jelentette, hogy szűkös belső kifutójukban kb. napi 17 órát töltöttek.

Ezt elsősorban velük, másodsorban a látogatókkal szemben tartottam problematikusnak.

Nyári időszakban és jó időben (a villanypásztor folyamatos működése mellett) az állatok lényegében egész éjszakára kint hagyhatók. Az állatkertben pont úgy, mint a természetben, Jemenben vagy Szaúd Arábiában, a szikla szintre mennek éjszakázni.

Ha az időjárás (vagy egyéb szerelési munkálatok, takarítás, ivóvíz feltöltés - a kifutó vízellátása nem a legjobb stb.) indokolja a fűtött és/vagy zárt helyiséget (ilyen a keményebb ősz/tavasz és a tél, amikor még napsütéses napokon is csak reggel 7 és délután 15 óra között van világos, de lehet mínusz 5-15 fok is, amit ezek az állatok már nem tolerálnak), akkor természetesen a páviánokat be kell terelni a belső kifutóba.

Természetesen, jó időben, ill. ha a kifutó nyílászárója megengedi, opcionálisan választhatják a majmok a belső kifutót is éjszakára (vannak állatkertek, ahol a páviánok maguk nyitják a hőszigetelt kis ajtót ki- és bemenetkor).

A nem fokozatos időtágítás (kint- és bent töltött idő aránya) kicsit megterhelő és sokkoló lehet az állatok számára (humánusabb a fokozatosság), de mindenképp milliószor jobb megoldás, mint a belső kifutóban töltött 16-17 óra!

 

Maszatka először egy szőlőfürtöt választott. OKosan: magas a kalóriatartalma a benne lévő rengeteg cukor miatt, ami szőlőcukor volta okán azonnal felszívódik. Egyben jó folyadékforrás is... most különösen stresszes, mert a tüzelés miatt a fiúk állandóan üldözik, s néhány percenként teszik magukévá. Ő többnyire menekül, hisz a kisebesedett popsija nyilván már nagyon fáj (ami külön ellátást igényelne):

 

Nem baj, ha mindez egy kicsit a külső kifutó tisztaságának rovására megy, s a külső kifutó takarítása pl. csak 3 naponként történik meg (ez talán könnyítés a gondozóknak/ápolóknak is, hisz a páviánok pl. minden nap kiássák ugyanazokat a gödröket, igez, az ürülék mennyisége viszont mindenképp több). Az persze jó lenne, ha a "kedves látogatók" nem dobálnák be az állatkerti prospektusokat és csokipapírokat a kifutóba, hanem az emberi hulladékoktól mentes maradhatna.

 

Október 1-jén a gallérosok és a sörényesek se értették, mi is történik velük pontosan? A webkamera képei sötétedés után már nem használhatók, de annyi még jól kivehető volt, hogy 18.55-kor kint voltak a páviánok és a juhok is a külső kifutóban.

18.40-kor nagyban virgonckodtak még a sötétben, és (feltehetően) kint töltötték az éjszakát, mert reggel a fán gubbasztottak 2-2-3-as leosztásban összebújva, s 9.37-kor kint kapták meg a reggelijüket.

 

A „gyerekek” a kint töltött éjszaka után le voltak törve, mit a bili füle és alukáltak. Fáradtak voltak, nemcsak front jött, de a helyzet is tök ismeretlen lehetett számukra. Kb. du. 2-ig voltak kábák, úgy festettek, mint a preparátumok... de megjegyzendő, hogy október 1-jén 17.30 előtt még egy 4-6 fős fiatalokból álló társaság időzött el hosszabban, nézve a páviánokat, ahogy ma 9.35-kor szintén megálltak már a kifutónál. S milyen klassz, hogy láthatták az állatokat! (Egy hölgy meg is jegyezte nekem, hogy évek óta jár az állatkertbe a gyermekeivel, éves bérletük is van, de soha nem látta még a páviánok etetését! Ugye milyen jó, hogy már ez is megvan?!)

 

Dió(k) a száj(ak)ban... az igazi csemegék bentről szerezhetők meg, a finom gyümölcsök és olajos magvak onnan valók!

 

Az éjszakai szállás „megoldásának” hatalmas dilemmája kinti alvás esetén Rezsőke feladata lenne. Amikor már 40-edszer jönnek ki a belső kifutóból, látszik a csapaton, hogy mindenki dög fáradt. Rezsőkét szerelme, Tinédzser irányítja (minden nagy férfi mögött áll egy nő), s libasorba jönnek ki a „barlangból” és mennek a szikla tetejére, a dominancia teljes felborulása közepette.

A gallérosok a sziklákon összebújva alszanak a vadonban. A Nagyszikla több fedett mélyedést is tartalmaz, mely lehetőséget biztosít a természeteshez közeli alváshoz (alternatíva számukra a fa teteje is, amit inkább más pávián (al)fajok, pl. a sárgás babuinok vesznek igénybe). Ekkora csapat tagjai jobbról-balról, körbe ülik egymást, jelen hárem viszont érdek- és érzelemdominanciákat mutat az alvás területén is. Rezsőkének össze kellene rántani a csoportot, s nem kettecskén aludnia Tinédzserrel vagy hármasban Arával, hanem a másik négy, alacsonyabb szociális státuszú egyedet is be kéne vonni egy „konglomerátummá” (csak 7 fős a csapat!)

 

(Gondolom, mondanom sem kell, hogy a természetben Rezső ilyen szintű vezetői képességekkel nem válhatna basává /persze, nagyon fiatal is még, kb. 4,5 éves, a hímek 10 éves korukra számítanak teljesen kifejlettnek, és Rezső előtt nincs semmilyen követendő példa/, és Kicsike-Bogyó a rengeteg vaklárma, téves veszélyriasztás miatt (amit már ez a csapat sem „cumiz be”), Magányos-Maszat pedig a perifériás nőstény volta – külön utakon járás, a "macerálások" miatt önkirekesztés – miatt válna ragadozó áldozatává.)

 

Bár, a páviánok, mint opportunista evők, akkor és azt esznek, ami és amikor van (rendkívül leegyszerűsítve), mivel a reggeli táplálkozásuk igen visszafogott, az esti pedig nagyon bőséges, így lényegében 24 órás ciklusban jutnak nagyobb mennyiségű táplálékhoz, holott a vadonban kis életük napjainak nagy részét a talajszinten történő táplálékkereséssel töltik. Ennek okán célszerű lenne napközbeni etetést is beiktatni, mert a 24 órás ciklus túl távoli, a reggeli mennyisége kevés, így óhatatlanul fordulnak tarhálásba a látogatók irányába.

Én személy szerint csak annyit változtatnék, hogy a vacsora mennyiségéből egy minimálisat elvonnék, és azt 12h környékén adnám be nekik (kívülről a kifutóba), és 14h körül plusz táplálékként adnék (mennyiségi szempontból) pl. egy banánt és egy müzlit (ez két "nasi", mennyiségileg lényegében minimális plusz, tehát nem fenyegetné őket az a fokú elhízás, amit Hamburgban tapasztalhatunk).

 

A túletetést Budapesten nem tartom problémásnak/kérdésnek (sem az állatkert, sem a látogatók részéről), ha a táplálék megegyezik az általuk kapottal és fogyasztottal. A chips, pufi, töltött keksz stb. fogyasztását valóban kéne kerülni, ill. az olyan, a kifutóba szél által behordott hulladéktól kéne óvni a majmokat, mint pl. a nylon-zacskó. (Több alkalommal láttam, hogy ezzel nemcsak játszanak a páviánok, de „testvériesen” el is osztják, Rezső, Kishím-Dezső és Kicsike-Bogyó evett meg múlt héten egy-egy darabot, szépen szétrágva.)

 

Október 2-án 18.41-kor otthagytam az állatkerti webkamerát és örömmel konstatáltam a tényállást, hogy a páviánok még kint vannak... s feltehetően ma is kint alszanak... egyelőre még erre-arra ücsörögnek...

 

Fontos megjegyeznem, hogy a normális állatkerti látogató, pláne egy közel 2 milliós nagyváros szívében nem várja el, hogy szafari élményt kapjon. Egy állatkertben más ütemet kap a táplálkozás, alvás – még akkor is, ha az nagyban szinkronizálható a vadonban tapasztaltakkal. A fogság ugyanakkor az állatoknál is elbutulást és lelki-idegrendszeri zavarokat okozhat, ezért a zárt helyen élő állatok tréningezését/foglalkozását mindenképp szükséges biztosítani.

 

A csapatból Rezső pl. nagyon szeret szerelni és a földmunkát is élvezi. A szikla bal meredek falára gyakran visz magával követ vagy egy fa darabot, amit az ölében/mellkasán legurít 2 métert, majd visszamegy vele a szikla tetejére.

Szívesen hengergeti el a kisebb ülőkövecskéjét is métereken át, vagy teszi le a fél fatörzset a kőről (taszigálva a juhokat is, akiktől egyébként ő is be van rezelve), hogy aztán önelégülten ráülhessen annak tetejére.

Kishím-Dezsőke imád fejen állni. Szegény gondozóknak a kifutó bal oldalán lévő lyukakat neki és Rezsőnek kell megköszönni, de míg Rezsőke csak kiássa, Dezsőke fejen is áll abban!

A lányok nagyon ügyesen kapnak el dolgokat (kivéve Maszatot. Maszatka a sziklamászás bajnoka, olyan helyekre megy fel, ahová a többiek nem mernek/tudnak utána eredni, ill. csak Dezsőke próbálkozik meg vele, ha Maszat épp tüzel. Maszatkának olykor vannak mozgáskoordinációs zavarai a fán, vagy kövön ülve - mellé nyúl, megszédül - a többiekhez viszonyítottan többször, aminek hátterében feltehetően az őt érő stressz magasabb foka állhat)...

... jót tenne a szellemi és manuális fejlesztésük, valamint kifejezetten játék céljából 1-3 éves gyermekjátékokat adni számukra (amit, ha a szájukba is vesznek, lenyelni nem tudnak, és kis eséllyel rágják szét – lenyelési célból... anyaga alapvetően műanyag, ami biztonságos a villanypásztor tekintetében is), amely látvány nem teremti szemetes és rendezetlen kifutó érzetét.

Különböző félkemény labdák (hangot adó, hang nélküli, csörgő), nagyobb méretű építőkockák, (több célra használható: etetés, vizuális tanulás) kreatív labdák, cumisüveg stb. Úgy vélem, néhány állatkerti látogató – közöttük jómagam is – nagyon szívesen vinne ilyeneket (újakat) az állatoknak, hogy az ne kerüljön pénzbe az állatkertnek (s szívesen tennénk bele egy gyűjtőládába, hogy a gondozók juttassák el kedvenceinknek)!