Korai volt az öröm

2014.10.14 22:16

de úgy is fogalmazhatnék, hogy minden csoda 3 napig tart. Kb. két hete örömmel számoltam be arról, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykert, noha már október van (eddig szép volt az idő), végre szabadtéren eteti meg galléros páviánjait, s hagyja, hogy azok kint alhassanak éjszaka, így reggel nem 10 óra körül kerülnek ki belső kifutójukból a szabadba, s fél ötkor sem csukódik rájuk délután az éjszakás vasajtó. Még annak dacára is mondom mindezt, hogy a páviánok kb. 13 óráig elég jól le vannak ülve a kint töltött éjszaka után, utána viszont virgonckodnak sötétedésig.

 

Tény, hogy lassan órát állítunk, egyre rövidülnek a nappalok és hidegszik az idő, így kint éjszakázásra nem a legalkalmasabb beszoktatásra a jelen időszak... ugyanakkor fontos megjegyeznem azt is, hogy a magam részéről már azzal a pusztán szervezései (!) kérdéssel is elégedett lennék, ha látogatási idő előtt (kb. 8 órakor) ki lennének engedve a szabadba a gallérosok, és látogatási idő után, sötétedéskor (ez most kb. 18.30) lennének bezárva. Ezzel bő 10 órát tölthetnének szabad levegőn és 14-et abban a zárt, sötét kifutóban, ahová a gondozók is csak zseblámával tudnak bemenni, olyan szuperek a látási viszonyok.

 

"Minden csoda 3 napig tart..."

 

Többször tettem szóvá az etetés nem megfelelő voltát, hisz a gallérosok, mint a többi pávián fajta is, napjuk nagy részében táplálékot keresnek, tehát nem megfelelő (!) számukra az egyszeri esti (16-16.40 közötti) főétkezés és a visszafogott reggeli. Az állatok kora délután értelemszerűen éhesek, ami egy opportunista táplálkozónál, amilyenek a páviánok, eleve kényes kérdés...

Kényes, mert ennek okán esznek meg, kunyerálnak és kérnek a látogatóktól minden sz*rt... és mielőtt azt találnánk mondani, hogy az állatok az almától, banántól, müzlitől, magvaktól hánynak (bármennyi is legyen az mennyiségre), szeretném tisztázni, hogy nem.

Attól hánynak, hogy sok látogató zacskószám önti be nekik a chips-et és a kukit, de szemtanúja voltam sült húsos szendvics, nagy karéj kenyerek, sajt, rengeteg ropi, jégkrém és egyéb emberi nyalánkságok megosztásának is. (Alapvetően – mivel a páviánok mindenevők – még ettől sem dobnák ki gyomortartalmukat, de ezek mindegyikének összeevése, továbbá az állatkerti napi 12 -féle zöldség-gyümölcs együttesen valóban megterhelő nemcsak a páviánok, de minden élő szervezet gyomrára és emésztőszerveire egyaránt.) Erre jön rá, hogy az állatkert takarítása bizony hagy kivetnivalókat maga után. Nemcsak a mocskos akvárium üvegekre és 1.000 éve lecserélt vizekre gondolok, hanem a kifutókba „kedves látogatók” által dobott szeméten túl azokra, melyek a földön hevernek szanaszét vagy a kukákba nem férnek már bele. Ezeket a szél felkapja és behordja a kifutóba, amit a páviánok pl. megesznek. A nylon-zacskó valóban okozhat – nemcsak hányást, de akár – bélcsavarodást is.

 

"Tiszta udvar, rendes ház". Sehol egy szemét:

 

Jóllehet, a budapesti állatkertben nagy potenciálok lehetnének, azokat soha nem lesz képes kiaknázni, mert hozzáállása nehézkes és amatőr. Nem volt célom foglalkozni egyetlen állatkerttel sem általánosságban, de az utóbbi időben Budapesten annyi negatív inger ért, hogy ezek mellett már nem tudok szó nélkül elmenni.

 

Tiszta és karcmentes üvegek:

 

Tehát: a pesti állatkert alapterülete kb. 11 hektár és a Holnemvolt Park hozzácsatolásával bő 6 hektárral bővült, így alapterülete ma meghaladja a 17 hektárt. (Csak viszonyításképp írom, hogy a Pécsi Zoo 3,5 hektár, míg a Nyíregyházi Zoo 30 hektár nagyságú.) A nagyság tehát alapvetően meghatározza, hogy a Fővárosi Állatkert soha nem lesz/lehet a világ vagy Európa legjobb állatkertje, mert nem elég nagy hozzá, ennek okán nem tud annyi fajt prezentálni, mint egy sokkal nagyobb alapterületű állatkert, s nem képes olyan tágas kifutókat biztosítani állatai számára, melyek alapfeltételei lennének egy ilyen cím elnyerésére.

Mindez nem is baj. Nem a címre kell hajtan, hanem arra, ami mögötte van... mert a világ vagy Európa egyik (!) legjobb állatkertje egy ilyen méretű és lokalitású Zoo lehetne, ha...

 

Sok dolgozótól hallottam, hogy Budapesten az ápoló/gondozó és az állat az utolsó, minden más fontosabb (az épületek szépsége, az elektromos autók design-ja stb.). Sajnos, én is így látom.

Európai és világviszonylatban a pesti belépőjegyek középárfekvésűek (magyar mércével mérten drága, ezért a színvonal elvárható), és maga az állatkert is kb. közepesnek minősíthető minden tekintetben. A középső pozíció előnyös lehet, hisz innen van hová felfelé lépni, de könnyű lefelé is csúszni... mindez nemcsak pénz, hanem „választás” (nem parlamenti, önkormányzati) és munka (!) kérdése.

 

"Egységes" arculati megjelenés:

 

A látogatók két alapvető baja, ahogy ezt hallom úton-útfélen, hogy rengeteg az üres kifutó és szomorúak (megkockáztatom, több esetben depressziósak) az állatok. Erre jön rá a rendezetlen (szikla)kert (kertészeti szempontból rengeteg hiányossága van az állatkertnek!), a mindenütt mocskos üvegek, a kifutókban lévő üres tányérok mellett kéregető, éhes állatok, akik naponta egy vagy két alkalommal kapnak enni – holott ők nem kutyák, akiknél ez természetes táplálási mód.

A szomorú az, hogy nemrég összefutottam az Európai Állatkertek Szövetségének egy képviselőjével, és számára is egyetlen kardinális kérdés volt (ami a budapestiek vesszőparipája is), hogy az állatok etetése nem jó, mert hányni fognak tőle... de az állatkertben vett Zoo-csemege az nagyon jó, azt bátran lehet adni (persze, mert az a kecskének kívül senkinek sem kell, viszont jó üzlet eladni az állatkertnek). Beszéltem a csajjal egy kicsit az állatkert másik felében lévő páviánokról, s bár biológus volt, láttam, hogy alapvetően sz*rik bele az egészbe, és nem is érdekli a téma... Igyekszünk, dolgozunk, próbálkozunk...

 

Szóval: látszik az állatkertben, hogy azon állatok, melyek veszélyeztetettek, elég távol vannak tartva a látogatóktól, hogy biztonságban legyenek (ez helyes is!). Ilyen pl. a gorilla (remek külső kifutóval, a belsővel már több probléma van), az orangután (ahol az elhülyülés totális jelei láthatóak; külső-belső kifutójuk rosszabb, mint a gorilláké – az orangután esőerdőben él, de ezt a feelinget nem kapja vissza lombkorona szinten, csak a fák számában - de a gondozók igyekeznek az enrichment téren megtenni, amit csak lehet), az aranyhasú mangábe (remek a külső kifutója, a belső szintén jónak nevezhető, viszont olyan messzi a látogatóktól, hogy kint kb. semmit nem láthatnak belőlük, ráadásul nem is olyan aktív állatok, mint más majomfajták) vagy a jávai langúr (akik belső kifutója, ahol idejük legnagyobb részét töltik, teljesen megfelelő, míg a külső a vasút mellett egyszerűen minősíthetetlen - az én meglátásom szerint).

A napokban az oroszlánok kifutójában 11 oroszlánt számoltam meg. Sürgetni kell a(z európai) fajkoordinátort, hogy az adott egyedek szállítását intézzék már, mert ekkora területen tartani 11 példányt már állatkínzás (a szememben mindenképp), ráadásul a belső kifutójukról "ódákat zengtek" az állatkerti ajkak...

 

Botrányos, hogy két barnamedvét (kamcsatkai medve) a jegesmedve kifutójában helyezett el az állatkert. Az a kisebb gond, hogy az üveg olyan koszos, hogy egy normális fotót nem lehet készíteni róluk, az a nagyobb, hogy a természetes élőhelyük nem 100% betonflaszter és 3 méter mély úszómedence. Ha már ide lettek helyezve ezek az állatok, föld és gyepszőnyeg telepítést, a vízmélység koordinálását, valamint a fóka show alatt fülükbe üvöltő hangszórók kérdését meg lehetett volna oldani. (A hely amúgy félköríves lelátónak lenne megfelelő egy kulturáltabb fókashow-hoz, másra nem igen...)

 

Problematikusnak tartom az emberszabásúak és az őket követő legnagyobb testméretű majmok, a páviánok esetében a foglalkoztatáshiányt. A természetes élőhely jóval ingergazdagabb, mint egy állatkert. Ennek okán szükségszerű az állatok foglalkoztatása (nem tanítása, hisz nem a „laboratóriumi kísérletek” lényegesek velük) olyan mértékben, mely mértékig ők igénylik és partnerek abban. Egy állatkertben az állatok szükségszerűen és elkerülhetetlenül találkoznak az emberekkel, így olyan pszichológiai-pedagógiai átmenetet kell kiépíteni környezetükben, mely közelebb hozza azokat a látogatókhoz, miközben nem háziasít. (Ez nem a mutatványokat és a cirkuszi attrakciókat jelenti, hanem az interaktív állatkertet.)

 

Szép, rendezett kert. Itt mondd meg, hogy mi, micsoda? (Pedig q...ra igyekeztem...)

Mi "Jászkarafaszajenőn" az elszáradt leveleket leszedjük a növényről... az állatkertben úgy fest, ez nem szokás

 

Teljes mértékben elítélem, hogy a szabadból azért fogjunk be egyetlen állatot is, hogy az állatkertekben mutogassuk! Az állatkerteknek természetesen nehéz feladatuk van a beltenyészet kialakulása miatt, de Európán és a klasszikus állatkerteken túlmutató együttműködésekkel sikeres vérfrissítést lehet elérni a veszélyeztetett fajoknál... ha meg nem, akkor egy időre stop...

Sokkal célravezetőbbnek tartanám az állatkert interaktivitásának keretében, ha azoknál az állatoknál, melyeket a kert eleve „értéktelennek” tekint (sajnos, ilyenek a galléros páviánok), nem tiltaná a látogatók által történő etetést, hanem edukálva mederbe terelné, s megjelölné, milyen étel adható, és milyen nem adható az állatok számára, ezzel költséget is spórolhatna (bár a takarmányozásuk alapján valószínűleg nem túl sokat).

Ezzel a táplálkozásuk közelebb kerül a természeteshez (azaz: egyszer esznek egy nap, egész nap – sokszor keveset), s a megfelelő táplálék nem ütközne az este jelenlegitől kisebb mennyiség összetételével.

Ha már fel vannak szerelve a webkamerák, azon figyelemmel lehetne kísérni a napi etetés kb.-i mértékét, mellyel meghatározható az esti etetés mennyisége, mely persze HR kérdéskör, így elvetélt ötlet/gondolat.

Mivel a páviánok a természetben is folyamatos kontaktusban vannak az emberrel, hol együttműködve, hol ellenségként (ők minden esetben csak az ételt akarják, akkor is, ha ezzel komoly károkat okoznak), így számukra nem olyan nagy szám, hogy embereket látnak, s azoktól ételt kapnak, mint az embereknek, hogy páviánt látnak, s azoknak ételt adhatnak, ráadásul ez fogságban nincs hatással a szaporodási képességre sem. (Vadon élő egyedek esetében a szaporodási sziklus szűkül, több egyed születik, ha az élelemért nem kell megdolgozni, és naponta csak negyed, ötöd annyi utat és időt vándorolnak, mint normális esetben.)

 

Fő az energia(takarékosság). Fényes nappal...

(... nyilván rá vannak kötve a villanypásztorra vagy a belső kifutók világítására - minden mindennel kapcsolatban van, ez az igazi mátrix :D . Egy villanyszerelő 5 perc alatt megoldja.)

 

Szükséges a nagyobb testű majmok szellemi edukációja is játékokkal, amit érdekes módon a mutatványos (látványetetésben részesülő 4 egyed) keákhoz be tudott tenni az állatkert. (Megjegyzem, a másik 7, külön kifutóban lakó kea sem hülyébb – milyen jól kiásták másnap a kb. 3 hete elültetett fát, már ki is rohadt! Akkor is nagyon lelkesen jönnek oda az emberhez beszélgetni, ha az nem ad nekik semmit, de amúgy imádják a mogyorót és olyan finoman veszik el az ember kezéből – mint veszélyes madarak – ahogy azt egy ember se tudná. Szóval: ők is nagyon szeretnének játszani!)

Rezsőke tegnap kiásott egy marokkövet, hasonló egy tömör labdához, azzal játszott a szikla tetején, majd amikor megunta, átvette Dezsőke majd Bogyó. Ma is nagy becsben volt tartva, mindenki hozta-vitte.

A páviánok kifejezetten szeretnek szerelni, a közös szerelés a szociális kapcsolataik erősíti. De akkor is érdemes lekötni őket játékszerekkel, ha abból egyszemélyes játék lesz (erre Rezső hajlamos, ő igazi archeológus típus, ás, keres-kutat és szeret bütykölni), mert később megunva mindenki sorra kerül, akit érdekel a játék.

 

Láttam, hogy az állatkert munkaerőt keresett a Sziklakert és az Akvárium rendben tartásához. Ettől függetlenül nem igazán tudok elmenni szó nélkül a Trópusi dzsungel, az Akvárium és a Sziklakert magas fokú elhanyagoltsága mellett.

 

Néhány oroszlán...

 

Láthatóan az állatkertben a koncepciótlanság uralkodik, ami egyrészt jól látszik az állatok elhelyezésén, másrészt az egységes arculati megjelenés teljes hiányán.

Előző alatt értendő, hogy vagy tájegységenként, vagy fajonként csoportosítom az élőlényeket. Az állatkerten belül hol így, hol úgy láthatjuk... Az afrikai szavannákon élő oroszlánok és leopárd mellé bekeveredik a tigris (nagymacskák, ok – de akkor miért van Ausztrál ház + ösvény, Afrikai szavanna stb.) Szóval, üdvös lenne eldönteni, hogy milyen logika mentén haladunk. (Bár, ez legyen egy zoo legnagyobb problémája!)

Utóbbi, az egységes arculati megjelenés egy marketingkommunikációs kérdés. Röviden azt jelenti, hogy mindig ugyanazokat az alapszíneket, betűtípust használjuk, ugyanazt a logót és ugyanazon helyen stb. Ha megnézzük a site-ot és a kertben kitett táblákat, hát, nagy a káosz.

 

Tök „szuper”, hogy a Holnemvolt Park ex-vidámpark ex-játékai mellett az állatkertben három játszótér is van az ember-állat-gyerekek számára, ezzel is elvéve a helyet az állatoktól. A kedvencem a madárbarátok parkja, amivel ennek okán nem is kell foglalkozni. (Madarat még nem nagyon láttam ott, de a béka játszótér ott nagyon fontos.)

 

Sajnos, mióta az igénytelen életvitelű tevéket (én a dromedárokat jobban szeretem) átvitték a Holnemvolt Parkba, hiába vagyok bérletes, egyszer sem mentem át csak miattuk, viszont örömmel konstatáltam, hogy a flamingók egy részét visszahozták a Nagy-tóhoz attól az útszéli kátyú nagyságú pocsolyától, amiről a Holnemvolt Parkban valamely okos „szakember” úgy vélte, megfelelő lesz számukra. (Sajnos, azóta láttam, hogy a 90%-uk ott maradt...)

 

2.500 Ft-os WC (ennyi a felnőtt belépőjegy ára), húzd le, zárd be... (Akvárium mellett)

 

Miután a Fővárosi Állat- és Növénykert fenntartója a főváros, g*znak érzem, hogy nincsenek feltüntetve a honlapon, mint költségvetésből (+ belépőjegyekből, szponzorációkból és EU pályázati pénzekből) fenntartott intézmény az állatkert teljes felsővezetése és elérhetőségeik (csak egy központi elérhetőség van, ill. egy-egy alacsonyabb beosztású munkatársat lehet zaklatni, ha valaki szeretne valamit az állatkerttől), az alkalmazottak létszáma (pl. 218 alkalmazott, ebből 176 állatgondozó, 18 irodai-adminisztratív alkalmazott stb. stb. stb.). A kimutatások hiányosak, röviden: magyarosak...