Magányos Maszat: végtelen türelem és „alkalmazkodó” kreativitás

2014.09.14 21:52

Ahogy legutóbbi cikkemben is írtam, Magányos a budapesti galléros pávián csapat (nemcsak legmagányosabb és leggyengébb, a szociális hierarchia legalsó fokán álló nősténye, de a) legtürelmesebb, így legedukálhatóbb, s ma bebizonyosodott, hogy legokosabb tagja is.

 

Magányos, az együttműködő kislány, aki rabul ejtette a szívemet

 

Amint beléptem az állatkert főkapuján, eleredt az eső. Mire odaértem a páviánokhoz, már igen erősen esett. A páviánok a kifutó (szemből nézett) bal oldalán tanyáztak öten, összebújva, ülve, olykor egymást kurkászva. Néha fel-felnéztek, hisz a szakadó eső miatt nem volt nagy az embertömeg.

Kerestem Magányost, akit megpillantottam a fán. „Fecsegő fogakkal” és néma cuppogással üdvözöltem, s azonnal le is rohant a sziklafalon, minden kétséget kizáróan megismert (hisz két nappal ezelőtt miatta maradtam a kifutónál még plusz egy órát, hogy ételt adhassak neki - kb. 3 falatot), majd leült messzebb a többiektől (a sarokba), így elsőként neki tudtam adni egy szilvát, amivel gyorsan felrohant a sziklára, arra a helyre, ahová nehéz utána menni.

Közben a többiek is kaptak mogyorót, napraforgót és pörkölt kukoricát, ebből Magányosnak alig jutott valami, hisz kitér mindenki útjából (a lányok összezárnak), ő nem mer hozzáérni sem az ételhez, ha a többiek ott vannak, s ellentétben a többi páviánnal, nem a pofazacskóiba gyűjti az ételt, s eszi meg, ha begyűjtötte, amit csak lehet, hanem mindig rögtön megeszi az adott falatot.

 

Rezső játszik, szerel (többnyire egyedül)...

 

Természetesen, okulva mindebből, s a két nappal korábbi „összedolgozásunkból”, vittem még pluszban almát és banánt, ha a többiek feladják a hiába történő várakozást, akkor Magányos juthasson egy kis ételhez.

 

Magányos négyszer ugrott fel a kerítésre a villanypásztor alatt (ő olyan lelkiállapotban van a csapatban, hogy jelen pillanatban jobb lenne neki még egyedül is). Nyugodtan mutattam a kezemmel számára, hogy stop, ne másszon tovább, ne ugorjon fel, s maradjon ott, helyben ülve. A kislány tökéletesen megértette mindezt, a bizalmi kapcsolatot nagyon könnyű vele kialakítani és erősíteni. Amikor minden pávián messze elment, gyorsan odaadtam Magányosnak az ételt, amit felvett, s helyben megevett, vagy, ha a helyzet úgy indokolta, elszaladt vele egy biztonságos helyre. (Ezek nem folyamatos etető-akciók, ahhoz, hogy Magányosnak biztonságban lehessen adni pl. egy kis darab almát, 15 percet is igénybe vesz. Ez idő alatt ő türelmesen vár.)

 

Minden alkalommal megmutattam számára, hogy van még pl. szilvám, amit NEKI akarok adni, s megértette a kislány, hogy azért várok ezzel, mert tudom, hogy nem veszi el az ételt, amíg bárki a közelben van. Együtt figyeltünk, hogy „tiszta legyen a levegő”.

 

Megvan az alma... megdolgoztunk érte... biztonságban sikerült megenni :-)

 

Amikor már szinte mindenem elfogyott, „elköszöntem” a páviánoktól, de Magányosnak jeleztem, ill. ő maga is látta, hogy nem mentem el (kivettem a banánt a hátizsákomból)... s ekkor csodálatos élményben volt részem... még csak készültem visszamenni a kifutóhoz, Magányos felment a sziklára, és figyelmeztető kiáltással csődítette össze a páviánokat. Az éles visításra odarohant a csapat, hisz a kiáltás a veszélyre hívja fel a figyelmet a természetben. Magányos egyre feljebb és feljebb csalta társait, s amikor mind fent voltak a szikla legtetején, mint akit puskából lőttek ki, ő lerohant hozzám: s tudtam is neki adni egy nagyobb banán darabot. Ő tudta, hogy én tudom, mi a szándéka, hihetetlenül jól lehet vele kommunikálni. (Az étel elkapását is könnyen meg lehetne tanítani neki, de azt csak bipoláris keretek között, mert, ha a többiek ezt látják ezt a foglalkozást az étellel, odajönnek, s akkor Magányos nem veszi fel a földre elé hullott gyümölcsöt-zöldséget.)

 

Hiába, a természet kárpótolja a hiányosságainkat: emberek és állatok esetében egyaránt. A csapat többi tagja életkorának és termetének megfelelően, kellően agresszív (egészséges evolúciós erőszakosság), gyors, szemtelen a táplálékszerzésben (opportunista). Magányos elől mindent elvisznek, nemcsak Rezső, de a többiek is. Magányos a természettől végtelen türelmet és barázdáltabb agyat (több idegsejtet és/vagy nagyobb számú szinapszist) kapott, melynek révén kitalálta, hogy ő milyen csellel verheti át a többieket – ha már azok elvesznek tőle minden ételt.

Néhány megdolgozott falat után elkezdte kurkászni egy-egy társát (Kicsikét, Rezsőt), hogy az esetleges atrocitásoknak elejét vegye.

 

Egy kis taktikus kurkászás két falat között... mindenki azzal az eszköztárral "harcol", ami rendelkezésére áll, s amihez partnerre is talál.

 

Több szabadon és fogságban élő páviánt és makit volt alkalmam megfigyelni, és egyetlen esetben, egyetlen országban sem tapasztaltam, hogy a majmok megették volna a banán héját – csak és kizárólag a budapesti páviánoknál. A táplálék minden részének hasznosítása és elfogyasztása hiányos és/vagy nem teljes mértékben kielégítő (vitamin, ásványi anyag, rostok és kalóriatartalom) táplálásra utal(hat).

A páviánok „opportunista evők”, s bár semmilyen kóros alultápláltság vagy mentális kiegyensúlyozatlanság (Magányost leszámítva!) nem figyelhető meg náluk (a korábban említett szűk fél kg-nyi testtömeg hiányon túl a nőstények esetében – szemrevételezés alapján), bizonyos nüanszokat figyelmeztetőjelnek (!) értékelek, melyek „kezelést” és szakszerű odafigyelést igényelnének az állatkert részéről (ha már nem a vadonban vagyunk)!

 

A Magányossal történő egyéni foglalkozást kiemelten fontosnak tartanám, mivel képességei magasan túlmutatnak társai szellemi képességein, és szociális érzékenysége, megnyilvánuló emóciói is eltérő viselkedésmintákat és fejlettségi irányt mutatnak, mint a páviánok esetében általában (jelen csoporton belül pedig kifejezetten).