Maszatka és Tukal – fény az éjszakában

2015.01.20 19:33

Maszat és Tukal a Fővárosi Állat- és Növénykert két, számomra legkedvesebb lakója, akik egyben a legédesebbek és legokosabbak is. (Aláírom, elfogult vagyok.)

 

Maszatot 2014. december eleje óta, kb. 1,5 hónapja nem láttam, mert (látogatók előtt vállalhatatlan) nem látogatható belső kifutójukban töltik a hideg napokat. Az új kifutójuk az ecsetfülű disznók házában október óta épül, a kinti munkálatokat még tavaly befejezték, de a bentiek nagyon lassan haladnak.

Úgy számolom, hogy tavasz előtt már nem kerülnek át az új belső kifutóba, így, ha korán kezdenek rügyezni a fák, talán márciusban láthatom a kicsi lányt.

Addigra az állatkert jól szétb*rmolja azt a munkát, amit sikerül elérnem Maszattal, hogy életminősége javuljon, s ha a csoporton belül maradt is az utolsó, 7. helyen, a depressziós tünetegyüttesét leküzdöttük. Nagyon sokat fejlődve a gondolkodás komplexitását és a gazdálkodás képességét is prezentálta.

 

Maszat (5 yo female Hamadryas Baboon), Tukal (14 yo Alpha male Golden-bellied Mangabey)

 

Ennek bizonyítéka eme két videón gyönyörűen látszik:

 

Megosztja az ételét, hogy barátságokat kössön és elcsalja a többieket a közelemből, hogy aztán nyugodtan ehesse meg a tőlem szerzett falatot: Maszat eats and comes (Hamadryas Baboon) - shares her food

 

Kicsomagolja az „ehető zacskót” (dupla csomagolású extra vékony ostyalap, tele aszalt gyümölccsel és mogyoróval). Ha ezt a „zacskót” Aranka vagy Dezső szerezte meg, ők egyben ették meg. Rezső letépte a papírt, megkóstolta, majd, mikor látta, hogy ehető, betolta azt. Maszatka az egyetlen, aki szabályos kicsomagolást végez. Lásd. a 2 ostyapapírt a kis kezeiben. Ez motoros képességeinek fejlettségét is bizonyítja, egyáltalán nem állati tulajdonság, pedig nem ember nevelte az idén 5 éves nőstényt: Maszat unpacked the edible bag (Hamadryas Baboon)

 

Maszatka nem egy játékos kislány. Vettem neki pufis és csörgős labdát, meg golyós fajátékot és egy kis ügyességi játékot (néha nekem is sikerül megoldani a feladatot), de nem tudom, lesz-e lehetőségem valaha az életben odaadni neki...

 

Tukálka Maszatka hiányában a fény az éjszakában. Aki mindenkivel összevész, akivel lehet, velem viszont nem. Legelső találkozásunk alkalmával leguggoltam a kifutójuknál, s hagytam, akárhányszor megy el mellettem, jól nézzen meg. A megnézés szabályos stírölés volt, aminek 3-szor voltam áldozata. Harmadik alkalommal visszafordult, a szemembe nézett, majd megfordult és oda tolta a popsiját az arcomba. Azóta akárhányszor megyek, ha meglát, mindig odajön és köszön, tök mindegy, hogy a fán van, vagy a kifutó másik oldalában. Jön, szemezünk egyet, néha dob egy csókot, majd felemeli a farkát jó magasra, megfordul és megmutatja hosszan a popsiját: Tukal's welcome kiss and butt (Golden-bellied Mangabey)

 

Egyre többször udvarol is, jobb és bal mellső lábait váltogatva „riszálja” a popóját, néha hátra is néz hozzá... aztán intézi a dolgát: eszik, ül a fán és figyel, próbál csajozni, veszekszik, járőrözik, figyel és rendet tart a portán stb.: Tukal's patrol (Golden-bellied Mangabey, Aranyhasú mangábé)

 

A csajozás külön érdekes a mangábéknál. Tukalnak megmutatja az adott nőstény teljes megadási pozícióban a popsiját. Tukal megfogja a nőstény megduzzadt hátsóját és megszagolja. Ha alkalmatlannak ítéli a párzásra, elküldi a leányt, nem is próbálkozik. Ha alkalmasnak látja, oda mutat, hová álljon a lány, hogy párosodjanak. Néha hoppon marad, mert a mangábé kislány elugrik. Ilyenkor mérges lesz, de ez csak egy pillanatig tart, és folytatja a megszokott tennivalóit. Ha összejön a légyott, utána nem iszkol el sem ő, sem az ara. Egymás mellett állnak még egy darabig, majd szépen lassan mindenki megy a maga dolgára. A mangábé nőstények egymást kurkásszák (nem olyan sűrűn, mint a páviánok), de soha nem voltam még szemtanúja, hogy bármelyik is kurkászta volna a 14 éves nagy Tukalt.

 

Tukal nem a legbarátságosabb, nem haverkodó, de rendkívül érdeklődő és nagyon értelmes, eszes típus. Amikor a kabátomon felhúzom a cipzárt, felveszem a kesztyűm, megigazítom a sapkám, tudja, hogy el fogok menni. Ilyenkor mondom is neki halkan, lehajolok és ő ezzel egy időben jön is, hogy elköszönjön, ami pontosan úgy zajlik, mint az üdvözlés. A minap még kintről is megnéztem még egyszer, amit észrevett (ha megyek, azt is látja, ha az ablakban áll, és bejön), és majdnem elolvadtam, mert ismét odajött elköszönni. Morcos külseje egy nagy, érző és érzékeny szívet takar, ami szeretetre éhes...

(Szeretném leszögezni, hogy Tukallal soha nem találkoztam üvegfal nélkül és soha nem kapott tőlem egyetlen szem datolyát, mogyorót vagy mást sem.)