Sárgás babuin (Papio cynocephalus)

2013.02.15 12:44

Malawi

 

A sárgás babuin az öt páviánfaj egyike. Korábban szavannapávián néven egy fajként kezelték a nagyon hasonló medve-, guineai- és Anubisz páviánnal. Egyes újabb rendszertanok szerint mind az öt páviánféleség, beleértve a galléros páviánt is, egyetlen fajba tartozik (Papio hamadryas). A sárgás babuin nevét jellegzetes színéről kapta, tudományos nevében a cynocephalus jelentése „kutyafejű”.

 

Előfordulása:

Közép-Afrika déli és Dél-Afrika északi részén fordul elő: északkeleten Szomáliától Kenyán és Tanzánián át délen egész a zambézi, zambiai és mozambiki völgyig, nyugaton pedig a Kongói Demokratikus Köztársaságon át Közép-Angoláig húzódik elterjedési területe. Erdős szavannán, partvidéki mangróveerdőkben, száraz bozótosokban és nyíltabb pusztaságokon egyaránt előfordul, de élőhelye nagy részén a mimózaféle fa csoportjaihoz kötődik. A mezőgazdasági területek közelségéhez és természetes élőhelye felaprózódásához is alkalmazkodott.

Kenyában és Tanzániában kb. 200 km-es sávban átfedésben van elterjedési területe az Anubisz páviánokkal, ami rendszeres hibridizációval jár, és szerepe lehetett a P. c. ibeanus alfaj kialakulásában. Elterjedése déli határán, a Zambézi völgyében és Transvaalban a medvepáviánokkal érintkezik. Itt szintén megfigyeltek köztes jegyeket mutató példányokat, melyek hibridek, vagy külön változatot alkotnak.

(Három alfaját különítik el előfordulása alapján: Papio cynocephalus cynocephalus, -ibeanus, -kindae.)

 

 

Megjelenése:

Mint elnevezése is tükrözi, a faj szőrzete sárgásbarna színű, kivéve néhány fehér foltot a végtagok belsején és az arcokon. A csupasz, kutyákéhoz hasonlóan megnyúlt pofa és ülőgumók színe viszont lilásfekete. Kisebb sörény csak a P. c. ibeanus alfaj hímjeinél fordul elő, de jóval kisebb a többi sörényes páviánénál. A fejtetőn jellegzetes taraj húzódik hosszabb szőrszálakból.

A kölykök a többi páviánfajhoz hasonlóan fekete szőrzettel jönnek világra, de a P. c. kindae kölykei vörös színűek, míg a P. c. ibeanuséi fehérek. Felnőttkori színezetüket kb. hat hónapos korukra érik el.

A hímek átlagos testhossza 110-120 cm, testtömegük pedig 23-26 kg. A nőstények jóval kisebbek: hosszuk 97 cm, testtömegük pedig 11-12 kg. Jellegzetesen megtört farkuk 45-71 cm hosszúságú. A hímek tépőfogai is sokkal hosszabbak és hegyesebbek a nőstényekénél.

(Az alfajok között kisebb különbségek mutatkoznak a testméretben, a farok alakjában és a szőrzet jellegében.)

 

Életmódja és táplálkozása:

A sárgás babuinok az Anubisz- és medvepáviánokhoz hasonlóan több hímet és nőstényt magába foglaló hordákban élnek, melyek táplálékbőség esetén akár 300 egyedet is számlálhatnak. Átlagosnak a 30-80 közti példányszám mondható. A hordák nappal együtt vándorolnak és táplálkoznak, éjszaka pedig közösen vonulnak aludni valamilyen magaslatra (fákra, sziklákra, dombokra), ahol védve vannak a ragadozóktól. Naponta átlagosan 5,9 km távolságot tesznek meg, útvonalukat az itató- és alvóhelyek határozzák meg. Egy horda körülbelül 2400 hektárnyi területet használ.

 

Mindenevő állatok: kiásott növényi gumókat, magvakat, gyökereket, gyümölcsöket, leveleket, virágokat, tojásokat, ill. gerincteleneket és kisebb gerinceseket is esznek. A sárgás babuinok rendszeresen vadásznak nyulakra és kisebb majmokra (elsősorban szavannacerkófokra és szenegáli fülesmakikra). Elterjedési területükön fontos a megbízható táplálékforrások (pl. akáciák) megléte, melyeknek szinte minden részét fogyasztják.

Táplálékban szegény időszakokban fűféléket is esznek, ill. gyakrabban ásnak lédús föld alatti részek után.

 

Társas viszonya:

A hímek zöme általában azelőtt hagyja el szülőhordáját, hogy teljesen kifejlődne. Új hordájukban komoly küzdelemben kell elfoglalniuk helyüket a hierarchiában, s nagy energiát kell fordítaniuk a nőstények megnyerésébe. Amennyiben a nőstények nem fogadják be az új hímet, beilleszkedése gyakorlatilag ellehetetlenül.

Ahogy a medve- és Anubisz páviánoknál, a sárgás babuinoknál is csak a nőstények ápolják a rokoni kapcsolatokat. A rokon nőstények generációkon átívelően segítik egymást a más egyedekkel kialakuló konfliktusaikban. Ennek a stabilitásnak lehet szerepe abban esetükben is, hogy a nőstények sokkal agresszívebben viselkednek a hímeknél, összetűzés esetén.

Kommunikációjuk megegyezik az Anubisz- és medvepáviánok kommunikációjával.

 

 

Szaporodása:

A több hímet és nőstényt tömörítő csoportokban, ahol a nőstények nem egyszerre tüzelnek, a hímeknek küzdeniük kell a szaporodási lehetőségekért, ezért a fiatal és erős, a hierarchiában magas rangot elfoglaló egyedek esélyei alapvetően jobbak a párzáshoz. A nőstények is választanak, a számukra pl. kevésbé vonzó hímeknek nem kínálják fel farukat. A hímek úgy tudják javítani esélyeiket, hogy szorosabb kapcsolatot, „barátságot” alakítanak ki egyes nőstényekkel, akiket gyakrabban kurkásznak, ellátnak élelemmel és megvédenek konfliktusos helyzetben: ilyenkor nagy valószínűséggel ők válhatnak apaállattá, bár a nőstények a tüzelés során rendszerint több hímmel is párosodnak.

 

A nőstények zömmel esős időszakra eső tüzelési időszaka 30-35 napig tart, és kb. három napig menstruálnak ezt követően. A peteérés idején a gát környéke megdagad, így jelezve az állat fogékonyságát. A párzásra azután kerül sor, hogy a nőstény hosszabb-rövidebb ideig társul egy hímmel.

A vemhesség 175-180 napig tart, és a végeztével egyetlen kölyök jön a világra. A kölyök az első hónapokban anyjára csimpaszkodva éli az életét. Az ellések között 21-27 hónapos szünet figyelhető meg.

 

A kis páviánok rendkívüli figyelmet élveznek a hordán belül, s olykor az alacsonyabb rangú nőstények kölykeit el is rabolják a magasabb rangú nőstények. Ebből fakadóan előbbiek jóval féltőbben gondoskodnak utódaikról és igyekeznek távol tartani őket más egyedektől. Az általában kétséges apaságú hímek leginkább a „barátságok” esetében törődnek a kicsinyekkel, ekkor néha hordozzák őket és megosztják velük táplálékukat.

A kölykök 2-3 hónapon át anyjuk hasán, majd hátán kapaszkodnak. Ekkortájt már az anyaállatok is elengedi őket játszani és felfedezni, és rövidesen szilárd táplálékot is fogyasztanak. Hat-nyolc hónaposan az anya már egyre kevésbé hajlandó cipelni növekvő kölykét, és egyéves korára gyakorlatilag megtörténik az elválasztás.

A nőstények 4,5-5 éves korukban érik el az ivarérettséget, és jellemzően 6,5 évesen ellenek először. A hímek lassabban fejlődnek, és először általában 8 éves korukban párosodnak. A páviánok fogságban és táplálékban gazdag helyeken gyorsabban érnek, s fogságban akár 40 évig is élhetnek. A szabadban várható élettartam 14-15 év.

 

Természetvédelmi helyzete:

Alkalmazkodóképességének köszönhetően egyik alfaja sem veszélyeztetett, s az afrikai konvenció kártevőnek nyilvánítja, ezért Kelet-Afrikában számos példányt befognak és exportálnak kutatási és kísérleti célokra.

 

(Wikipedia)