Talán most nem rontják el... (update)

2016.04.07 17:18

Szinte napra pontosan egy esztendeje (2015. április 10.), hogy az aranyhasú mangábe hím, Tukal végzetes balesetet szenvedett a Fővárosi Állatkertben, s egy nappal később itt hagyott bennünket, tátongó űrt hagyva a szívünkben. Az elmúlt évben nem telt el úgy nap, hogy ne jutott volna eszembe gyönyörű tekintete és őszinte szeretete, mely ma is annyira hiányzik. Most itt van az utódja - Dexter tért vissza, már az Állatkerti Alapítvány honlapján is megjelent, mint örökbefogadható állat, - aki szintén jámbor léleknek tűnik, de „nem Tukal” (se kívül, se belül). S valószínűleg még egy Tukal(hoz hasonló csoda) a messzi Kongóban (DR) sincs, ahol szabadon élnek ezek a különleges Papionini nemzetségű lények. Tavaly egy rövid ideig Dexter tenyészhímként élt már a Fővárosi Állatkertben (bevallom, nem hagyott bennem mély nyomokat és kb. 2 éve kizárólag csak ülve láttam a fákon, pedig testalkata igen jellegzetes... nem tartom kizártnak, hogy genetikai okból fakadó csigolyaösszecsúszása lehet; most mindenképp rosszabbul néz ki a 18 éves fiú, mint ahogy az az én emlékeiben élt), de mivel nem bizonyult sikeresnek, ezért esett a vezetés választása Tukalra. A genetikai állomány minél egészségesebben tartása érdekében a budapesti csapatba csak a tengeren túlról jöhetett tenyészhím.

 

Dálnoki Judit felvétele Dexterről 2014 tavaszán

 

A régi-új tenyészhím, Dexter:

Old-New Golden-bellied Mangabey Male at the Budapest Zoo

The new boy - Dexter - is tired (Golden-bellied Mangabey)

 

Az Állatkert jelen esetben megtette azon óvintézkedéseket, melyeket szeretett Tukal esetében sajnos elmulasztott. Most:

  • Nem engedte össze az új hímet a 7 (meglehetősen erőszakos) nősténnyel. (A csoportba integrálás történhet a hierarchia aljáról vagy tetejéről is kiválasztott, csökkentett számú egyeddel, szem előtt tartva, hogy a hím a neki szánt vezér szerepét betölthesse, azaz a nőstények csoportosan ne támadhassák meg. A cerkófmajomformák esetében – függetlenül attól, hogy páviánokról, vervetekről, mangábékról, makákókról stb. van szó – a legnehezebben kezelhető csoportlétszám fogságban 5-11 fő között mozog. Az ettől kisebb és nagyobb egyedszámú csoportokban nem alakulnak ki a kiélezett hierarchia-viszonyok, az egyedek együttműködési potenciálja és szövetséges-találása jóval magasabb, mint az általam csak „kritikusnak” nevezett létszám esetében. A természetben a csoportlétszámok rendszerint jócskán meghaladják az 5-11 főt, gondoljunk csak Indiában, Balin, Indonéziában, Japánban vagy Thaiföldön a makákók százaira vagy Afrikában a páviánok „hordáira” - megjegyz.: Nem a galléros páviánok szerveződési szintjének 4. fokára utalok; az anubisz-, medvepáviánok vagy sárgás babuinok is nagyobb csoportokban élnek.)

  • Kihelyezésre került egy megállítótábla, mely felhívja a látogatók figyelmét is a fokozott nyugalom biztosítására, segítve a hím beilleszkedését.

  • A belső kifutóban megtörtént a másik legfontosabb dolog a csoportépítésen kívül, a „pilot” villanypásztor telepítése. Feltehetően hagyományos ketrec kifutóban szocializálódott Dexter is, és Tukalhoz hasonlóan nem ismeri a villanypásztort és annak működését (bár, járt már 2014-ben a budapesti külső kifutóban), de így alkalma lesz azt biztonságban megismerni, mielőtt birtokba venné a külső kifutót. (A közhiedelemmel ellentétben a villanypásztor képes agyonütni egy egyedet, függően a benne futó feszültségtől, az egyed anamnézisétől (pl. sokat altatott, tartós stresszhelyzetben élő stb.), vagy az áramütés tartósságától (pl. rágörcsölés esetén az elektrosokk halálos kimenetelű lehet még ember esetében is).

Javítva önmagamat, a képen és a kifutóban is (!) Dexter látható... (A felvétel kb. 2 éves.)

 

Az aranyhasú mangábékról meglehetősen keveset tudunk, még az IUCN sem tudja megtippelni, vajon hány egyed élhet szabadon (megjegyz.: a jelen egyedszám feltehetően már önmagában is veszélyeztetett vagy kritikusan veszélyeztetett besorolást igényelne a Red List-en, függetlenül a szaporodás ütemétől). Ez a gyönyörű cerkófmajomforma kizárólag a Kongói Demokratikus Köztársaságban él szabadon, rendszerint 20-30 egyedből álló csoportokban (DRC „gazdag” ország, hisz az aranyhasú mangábékon túl az emberszabású bonobóknak (hibásan: törpecsimpánz) is kizárólagos otthona; e két fajjal csak a Kongói Demokratikus Köztársaságban találkozhatunk). A kutatók lényegében egyáltalán nem figyelték még meg a fajt, így archív anyagok, videók és fotók sem állnak róluk rendelkezésre a vadonból. Fogságban jelenleg csak Európa és az Egyesült Államok 8 állatkertjében találhatók meg, főként 1-3 fős csoportokban (Budapesten eredetileg 8-an vannak/voltak az új hím érkezésével - bár a lányok száma mintha megfogyatkozott volna... jelenleg 3 nőstény él Dexterrel egy kifutóban, mely bölcsebb választás, mint 6-7 egyeddel összeereszteni; 2 van elkülönítve, és 2 kikerült a látogatók látóteréből, feltehetően más állatkertbe szállították őket.).

 

 

Nehéz dolga lesz Dexternek tenyészhímként ebben a „vad”, „békétlen” csapatban, kiváltképp, mert a mangábé hímek jóval intelligensebbek és emocionálisan fejlettebbek nőstény társaiknál, s a fogságban (a nemi identitás emberek irányába is történő hangsúlyozásán túl) jóval alacsonyabb szintű agressziót mutatnak. Remélhetően, a körültekintő módon megtett óvintézkedések beváltják a hozzájuk fűzött reményeket és sikerül „gyökeret eresztenie” és boldog kis családot alapítania Budapesten, ezzel némiképp enyhítve Tukal még ma is nagyon fájó, értelmetlen halálát. Talán segíti az is, hogy "régi-új" tag a csapatban, s nem teljesen idegenként tért vissza a 18 éves hím.

 

Dálnoki Judit felvétele Dexter "első munkanapjáról" a budapesti külső kifutóban 2014 tavaszán