Tedd ki, hadd hűljön...

2014.11.01 18:14

ez a mentalitás jellemzi a Budapesti Állatkertet és a galléros páviántartásukat... megmondták már, emlékezzünk: „kommersz állatok”, ha „adunk egyet, adnak helyette húszat” egy másik állatkertből... no comment...

Az a legújabb, hogy önkéntes vagy „WC-s nénik” járják az állatkertet, akik szólnak a látogatóknak, ha azokat etetésen érik, hogy ne adjanak az állatoknak semmit... Aztán eltűnnek („hirtelen, mint az erdőben a vad nyom”), és fél perccel később mindenki dobál be mindent. Jó magyar módra ez is úgy működik, hogy az almát és répát bedobó látogatónak szólnak (hogy ne adjon enni a páviánoknak), hogy miután elmentek, fél perccel később a „jó nép” másik hányada a kakaós csigát és a banánhéjat dobhassa be... remek csere, nem? (Egyébiránt még ez sem tragédia, mert a galléros pávián lényegében mindenevő, és a tésztafélék a táplálékuk részét képezi fogságban, a keserű banánhéjat pedig egyszerűen azért eszik meg, mert – napközben – éhesek, mint opportunisták).

 

Nem kezelt problémák, kompetenciahiány

 

Milliószor írtam már oldalaimon, hogy engem elsősorban Magányos Maszatka helyzete és életminősége érdekel és aggaszt. (Ennek okán ma írtam is a Győri Állatkertnek – kíváncsi vagyok, reagálnak-e valamit, ha igen, megosztom veletek!) Tehát Maszatka miatt járok ki az Állatkertbe, életminőségének javítása céljából, és neki szoktam is vinni kaját (annak ellenére, hogy alapvetően nem szabad etetni, amit jómagam is tudok). Nos, mivel Maszat a hierarchia legalján tanyázik, és onnan elmozdulni sem fog ebben az állatkertben és csoportban jelen inkarnációnkban, főleg olyan táplálékot viszek neki, ami a stresszhormonjaira pozitívan hat, így ma pl. egy mandarint, ill. remélhetően gyártásra kerül továbbfejlesztett találmányom, az ehető zacskó (lényegében ostya alapú „papír”), amiben pár szem mogyorót, kesudiót és mazsolát csomagoltam, ill. müzlit adtam volna még neki.

Ellentétben az állatkerttel én pl. azt is tudom, melyik Maszat vagy Rezső kedvenc müzlije, és a „sláger” dión és lisztkukacon kívül mitől esnek még kábulatba... ki-kivel van barátságban, kinek milyen sztárallűrjei vannak, milyen játékot szeretnek játszani, ki a legjobb falmászó, melyik egyed mennyire okos, mit tanult meg, amit korábban nem tudott stb. (Persze, engem mindez érdekel!)

 

Szóval: Maszat a helyzete miatt értelemszerűen nem tud mindent megszerezni, amit neki vinnék, így számolok azzal, hogy a többiek hierarchikus- és erőfölényben vannak. Ők is nagyon jól tudják, hogy én egyenlő vagyok a jó falatokkal, amit Maszatnak viszek, és hozzám Maszaton keresztül vezet az út. Ez Maszat pozícióira és közérzetére egyrészt jó hatással van, másrészt szül egy kis féltékenységet, amit azonban könnyen lehet kezelni, mert a finom falatok miatt velem egyik egyed sem akar rosszban lenni, sőt, még Rezsőke is nemcsak figyel, de hallgat is rám. (Persze, én beszélek hozzájuk, így a hangomat is jól ismerik.)

Apropó! Jó falatok... hát, igen, tőlen nem a már „dögunalom és dögutálat” almát és sárgarépát kapják (megjegyzem, amit napközben nagyon szívesen megesznek, mert éhesek), hanem mandarint, narancsot, müzlit, gránátalmát és datolyát – amiket más nem ad nekik, mert drága, az állatkert meg dettó nem ad ilyesmit az életben, mert ezeknek az értéktelen páviánoknak csak nem fognak venni drága ételeket...

Maszatnak egyébként nyugodtan lehet adni egy kis csokoládét is! (Kis – vércukorszint miatt, csokoládé – endorfin miatt, narancs, banán, avokádó – kortizolszintre hat.)

 

A rosszul elosztott állatkerti táplálás a fő probléma

 

Nos, ma nekem is „beszóltak”, hogy ne etessem az állatokat, én meg mondtam, hogy jó, én meg szívesen beszélnék Persányi úrral a páviánok tartási körülményeiről (meg egy csomó minden másról)... kifelé jövet gondolkoztam, hogy megkérdezem, van-e itt valami panaszkönyv (?), de egyrészről, a bejáratnál dekkoló úrral semmi bajom nincs, másrészt úgy döntöttem, inkább menjen ki az éterbe, ezt a világ minden táján olvassátok! (Hogy az állatkertnek olyan ütőképes a marketing csapata, hogy a sajtófigyelésbe ez már nem fér bele, nem számít.)

A hölgy elnézést kért, és jött a szokásos lemez, hogy „ha maga eteti, akkor más is azt hiszi, hogy szabad, és más nem megfelelő ételt ad nekik stb. stb. stb... és múltkor krumplihéjat szórt be nekik valaki”... hát, ez valóban nem szép, de az az igazság, hogy még ettől sem lesz bajuk, ugyanis a természetben megeszik a nyers burgonyát – ha találnak, a sok keményítő persze nem előnyös és az infektológiai kérdések, valamint az 5.000 féle étel keverése sem elhanyagolható!

Nézzük csak, miket is dobálnak be az emberek, amikor ott kéne lennie a „WC-kommandónak” (mondjuk a klozetek rendben tartása után /tudom természetesen, hogy ez nem az ő feladatuk/):

  • sült húsos kenyér

  • chipsek

  • kakaós csiga

  • perecek, ropik, kekszek (ezek különösebben nem ártalmasak)

  • állatkertből letépett falevelek, füvek (ezek sem ártalmasak), berkenye (ez már g*z)

  • joghurt

  • ömlesztett sajt

  • pufi, kuki

  • (és igen, én is adtam gumicukrot Maszatnak /csimpánzok, bonobók foglalkozás során motivációként szoktak kapni gumicukrot vagy M&M's cukorkát, de Birute Galdikas a „kunyhójából” kilépve az alapítványa gondozásában lévő orangután mamának is adott a tejeskávéjából, amikor az elérte a bögréjét, mert meg szerette volna kóstolni és egy zacskó chips-et is hagyott neki megenni. Galdikas a legjelentősebb kutató és fajmentő az emberszabásúak, a borneói orangutánok megmentése területén./ Megmutattam neki, hogy kell enni. Megértette és utánozta.)

  • alufólia

  • állatkerti papírprospektus

  • látogató/szél által behordott nylonzacskó

 

No, ezekből a legnagyobb problémát az utóbbi három okozza, amellett, hogy a páviánokat nem lehet este egyszer megetetni bőségesen – tételezzük fel, hogy elhiszem, hogy – 12-féle zöldséggel és gyümölccsel, és reggel adni nekik egy kis majompogácsát és pár szem magot, mert ez gyökeresen ellenkezik a természetben megszokott táplálkozási szokásaikról, ráadásul opportunista evők, úgyhogy az egész etetésben ez a LEGKÁROSABB számukra... nem a baromfiudvarban vagyunk, ahol elég naponta egyszer (esetleg kétszer) kib*szni a kaját.

A kéregetés a páviánok viselkedésében program is (szabadban is, Jemenben és Szaúd-Arábiában is folyamatosan tarhálnak, a bátrabb – nőstények és fiatalok – még a kézből is elveszik az ételt, de kiváltképp igaz ez az ingerszegény környezetben, ami Budapesten is van számukra – az alapkörnyezet jó, csak a gallérosok egy nap akár 40 km2-t is bejárhatnak, így egy kötél és 3 fadarab nem fogja „meghatni” őket). Sokkal célravezetőbb lenne a kizárólag juhfélék által fogyasztott és minden más állat által utált Zoo-csemege helyett azt tisztába tenni, hogy a látogató mely állatnak mit adhat, és ezt monitoringolni.

 

A hosszabb fadarabok balesetveszélyesek!

 

Aztán, hogy a profizmus talaján maradjunk: remek ötlet volt beadni a páviánoknak a kb. 30 cm hosszú, relatíve súlyos fadarabot játszani. Ma 3 méteres magasságból majdnem az egyik egyed fejére esett, tehát balesetveszélyes!

Nem a villanypásztor miatt, hanem a súlya és éle miatt. (Mondjuk, épp Maszatot vágta volna fejbe, ha kimúlik, az állatkertnek legalább egy gonddal kevesebb...)

Az áramot a gumi és műanyag sem vezeti. Kismilliószor mondtam el, hogy milyen típusú játékokat lehetne adni számunkra (és ha ez „pofátlanul” nem fér bele a 2.500 Ft-os felnőtt jegyárakba, azt is kifejtettem, hogy lehet beszerezni), de nem történik semmi.

Bár, nem tudom, kell-e, lehet-e ott bármilyen szakmaitásról beszélni, ahol délelőtt 10 óra magasságában engedik ki a páviánokat és 16.30 körül elküldik őket vacsorázni és aludni a "hatalmas méretű és jól megvilágított, látogatható" belső „luxuskifutóba”. Most, hogy téli nyitvataratás szerint már 16h-kor zár a kert, gondolom, már négy órakor „good bye” van, tehát "rohadjatok" csak napi 18 órát egy ócska helyen (s ami probléma, hogy nyáron, amikor 30 fok feletti hőmérséklet van, akkor is bezárják őket ötkor és akkor is csak 10 körül engedik ki a csapatot), holott akár egész éjszakára kint lehetne őket hagyni, ha az idő jó.

 

Megjegyzés: a látogatók által adott ételektől a páviánok még élnek. Amit utálnak (pl. Zoo-csemege), azt nem eszik meg, és ahogy elveszik a látogatók által bedobott ételt, látható, hogy minek mekkora a sikere/sikertelensége. Amikor egy egyed nem kíván több időt dekkolni kajára várva, elmegy... tehát az állatok önmaguk is döntenek. Rezsőke értelemszerűen azért hány, mert minden bedobott étel 80%-át ő szerzi meg és összezabál minden szemetet, ami a gyomrot természetesen megterheli.

 

A leeső (fél-egy) kilós fadarabok és a (talán 1,5 kg-os) marokkő (amit Rezső ásott ki abból a lyukból, ahová a szénát szórják a sörényes juhoknak - még megvan a kő) jóval nagyobb kárt képes okozni (koponya- és csonttöréseket, súlyosabb esetben halált), mert az Állatkert sóher, hogy vegyen egy pár kicsi tömörgumi vagy kemény-szivacs labdát (és/vagy egyéb játékokat), amivel játszhatnak a gallérosok, felhívást, gyűjtési akciót pedig nem szervez a Kert, sőt, egyenesen tiltott a színes játékok alkalmazása! (Cool és profi!)

 

Hierarchia a budapesti galléros páviánoknál

 

Ami a csapatot illeti, van változás a szociometriában, de a legfelső és legalsó pozíció stabil. Rezső a basa továbbra is és Maszat a puffer-zóna.

A korábban Araként azonosított (nem tudom, mi az állatkerti neve, de tök mindegy, mert a kb. 45 éves Hilda nevű sziamang sem tudja a saját nevét – 45 év alatt nem sikerült megtanítani neki. Amúgy, érdemes megnézni, hogy Nyíregyházán milyen a sziamang, Finita kedve, állapota - szabad tanulni tőlük!) nőstény pozíciója egy minimális lanyhulás után nagyon erős és a Tinédzserként azonosított Babóca helyzete szintén centrális. Ők Rezső kedvencei, akik az alfa-nőstény szerepkörét játsszák a csoporton belül (ami a természetben nincsen!), s akiknek lényegében mindent szabad, ami Rezső érdekszféráját nem sérti. Ez nemcsak a táplálkozásra igaz, de a másik egyed megfeddésében is és a dominanciaviszonyok tudatosításában is megnyilvánul.

Babócát az általam Beszédesnek nevezett Banya nevű egyed követi, aki után a "hisztiláda" Kicsike Bogyó jön. A sort Dezsőke, a fiatalabb hím zárja Maszat előtt, de ha ketten ülnek egymás mellett, Dezsőke nem kezd vérre menő küzdelembe a falat megszerzéséért, ő egy szociálisan rendkívül fejlett egyed.

A felépítés teljesen lineáris a dominanciaviszonyokban:

 

1. Rezső

2. „Ari” (erőszakosabb a táplálékszerzésben) és Babóca (féltékenyebb a Rezsővel kialakított kapcsolatokra, ő harapdálja a tüzelő nőstények fenekét)

3. „Beszédes” - Banya

4. Bogyó (3-4. szereplők váltakoznak)

5. Dezső (Bogyó az első számú játszótársa, minden lánnyal jó kapcsolatot ápol és nemileg érintkezik is)

6. Maszat

 

Arról, hogy ezeknek a „kommersz” állatoknak a popsiját tüzeléskor, amikor az már vérzik a harapásoktól és igénybevételtől, el kéne látni és adott esetben pár nap után elkülöníteni (pláne vazektómián átesett hímeknél), már nem is szólok, mert jön a visszaillesztési probléma kérdésköre... A menstruációszerű folyás lehet piros: vér, sárga, fehér vagy barnásfehér színű is, olykor szintén ellátást igényelne.