The New York Times: Finland: Public Outcry Saves Baboons (2004... and today)

2014.08.31 17:33

A plan by the Helsinki Zoo (http://www.korkeasaari.fi/helsinki-zoo/) to kill its 14 baboons and replace them with more cold-resistant Japanese snow monkeys caused such an uproar in Finland that the zoo has been forced to keep them. ''We were somewhat taken by surprise by the public response,'' the zoo's director said. Finland's frosty climate has forced the zoo to keep the baboons indoors for up to six months each year. When the zoo scheduled a three-year renovation of their enclosure that would force the baboons out into the cold, it decided to give them away and bring in a troop of snow monkeys. The zoo was unable to find the baboons a new home and decided they would be killed. Then letters started pouring in to the country's newspapers. With municipal elections just weeks away, Helsinki's politicians were also quick to respond. Increased funds will speed the renovation, and the plan to replace the baboons has been put on ice.

 

Source: http://query.nytimes.com/gst/fullpage.html?res=9C0DE6D81E3BF930A25753C1A9629C8B63

 

Photo: Leif Rosas

 

A napokban néztem át az észak-európai állatkertek fajlistáját, páviánok után kutatva, és gondolva, hogy a hidegebb klíma miatt az indogermán országokban nem fogok találkozni eme afrikai állatokkal. (Nem, mintha más Afrikában őshonos állat azért ne lenne fellelhető az északi állatkertekben is.)

A lényeg, hogy megdöbbenve olvastam (csak most, 2014-ben) a NYT 2004-es híradását, mely szerint a Helsinki Állatkertnek az volt a terve, hogy megöli azt a 14 galléros páviánt, aki akkoriban a lakója volt, és kicseréld azokat a fagyot jobban tűrő japán hómajmokra, a lépést természetesen „kényszerűségből” teszi meg a finnországi állatkert. Az állatkert igazgatója úgy nyilatkozott (minő meglepetés!), hogy Finnország fagyos éghajlata arra kényszerítette az állatkert, hogy a páviánok kb. hat hónapig minden évben beltérben legyenek. Amikor az állatkert a tervezett hároméves felújítási programjába kezdett, az a páviánokat a hidegbe kényszerítette (volna) ki, ezért úgy döntöttek, hogy egy csapat hómajmot hoznak helyettük. S mivel az állatkert nem talált a páviánok számára új otthont (Figyelem! Itt van ám ez európai állatkertek nagy segítőkészsége, meg a fajmentő program!), elhatározták, hogy megölik azokat.

 

Kíváncsi lettem, mire jutottak egy állatkerti vezetésben dolgozó zoológusok, állatorvosok, gondozók és agrármérnökök stb., mint humánus élőlények és szakemberek (?).

Úgy olvastam, hogy az akkor közelgő választások és a felújítás program is gyors cselekvésre késztette az állatkertet, ám a közvélemény óriási felháborodása miatt nem tudott lépni a páviánok veszte irányába. 30.000 aláírást gyűjtöttek össze az emberek a galléros páviánok megmentése érdekében.

A hárem akkori vezetője az 1982-ben született Repe volt, aki végül 2010. december 7-én hunyt el, 28 éves „nagy öregként”, egy kicsit hidegben, de mégiscsak leélt élet után. (Halála előtt az alfa hím pozícióját természetesen elvesztette, hajlott kora okán azt egy fiatalabb hím átvette, ahogy ez lenni szokott a gallérosoknál.)

728.000 euró adományból új helyet építettek a páviánok számára, akik 2005 nyarában, egy év múlva tértek vissza az állatkertbe, ahol, azt finnül sikerült kisilabizálni, mára végül már csak 5 egyed maradt.

2013 februárjában a főemlősök megmentésében és kezelésében elkötelezett holland AAP Alapítvány (http://www.aap.nl/english/index.php) vette át az állatok ellátását, s azokat Hollandiába szállították a főemlősök számára kialakított ki szigetre, mivel Finnország klimatikus viszonyai továbbra sem kedveznek a galléros páviánoknak. Az AAP a legutóbbi híradások alapján (az oldalukon nem olvastam erre vonatkozó információt) igyekszik találni a megmarad páviánoknak egy megfelelő, délebbi fekvésű állatkertet. (Feltételezem, ha ez nem sikerülne, már mindvégig otthonra lelnek Hollandiában.)

 

Nos, ez a szomorú és rossz szájízt kölcsönző, végül szerencsés fordulatot vett történet alapján azt tudom mondani, hogy:

  • az állatkerteknek nemcsak a fajmentésben van főszerepük, de abban is, hogy szakembereik (már, ha vannak) felelősen felmérjék, hogy egy adott faj képes-e a túlélésre, mindennapi életre az adott klimatikus viszonyok között.

  • Ha már felelőtlenül döntöttek, akkor ki kell építeniük azon állatkert-közi kapcsolatokat, hogy egy adott csoportot/egyedet egy állatkert kész legyen átvenni és befogadni.

  • Az állatkerteknek is nyitottságot és proaktivitást kell mutatniuk a befogadás területén.

Jó tudni, hogy inkább megkereshető egy aktivista, fajmentő magánszemély egy ilyen problémával, akár jómagam (szerzünk "pénzt, paripát, fegyvert"!), mintsem elaltassunk egy ilyen értékes, érző, okos állatot (a hazai klíma megfelelőnek tekinthető mindegyik fajta pávián meghonosodására, ill. élethelyéül, a Papio genosba tartozók közül az Anubisz-, a galléros- és a medvepáviánok mindenképp! Klimatikus viszonyaink miatt a sárgás babuinok és a guineai páviánok természetes élőhelye eltérőbb a miénktől, mivel azok az egyenlítőhöz közelebb találhatók.), de van egy Mini Zoo, északon, Rigától 34 km-re (http://www.minizoo.lv/news) is, ahol nemrégiben lelt otthonra egy szintén Afrikában őshonos Anubisz pávián kislány, akinek a bal kezecskéjéről hiányzik 3 ujja.

 

Kicsi Mia és a sérült kis ujjai

 

A szituáció picit itthonról is ismerős lehet, mert amikor a Linda nevű 13 éves galléros pávián lánynak kerestek otthont „nevelői”, egyetlen hazai állatkert sem fogadta be az állatot, ezért a Noé állatotthon (http://noeallatotthon.hu/) áldozatos munkájának és beruházásának eredményeképp építettek számára egy speciális kifutót (holott az alapítvány költségvetése messze-messze elmarad pl. a Fővárosi Állat- és Növénykert költségvetésétől, de a többi hazai állatkertétől és vadasparkétól is.) Linda azóta sajnos távozott e világunkból 2013 decemberében: http://noeallatotthon.hu/index.php?pid=2&cid=1702 , ismeretlenül is űrt hagyva maga után.

 

Linda a Noé Állatotthonban. RIP!

 

Szóval, nagyon szomorú vagyok ez az egész kérdéskör: segítségnyújtás, pávián mentés, befogadás, állatkerti együttműködés és hozzáállás kérdésében... úgy fest, ez a „rendszer” is csak lelkes magánszemélyek aktív részvételével és kezdeményezésével működik idehaza, és külföldön egyaránt, az állatkertek meg addig „nagy állatmentők” (tisztelet a kivételnek, mert hála Isten, vannak!), amíg kifizetjük a több ezer forintos vagy 15-20 eurós belépőjegyeket. No comment...