Van arcmemóriánk és együttműködni is hajlandóak vagyunk...

2014.09.26 19:56

Kíváncsi voltam, hogy a páviánok rendelkeznek-e konkrét arcmemóriával vagy csak képmemóriájuk van? A gallérosok csak kiengedett, hosszú hajjal láttak, most először jelentem meg előttük összefogott hajjal.

Amint megérkeztem, Rezső észrevett és jól láthatóan azonnal felismert és odajött a közelbe. Magányos Maszat messzebb volt, de ő volt a másik pávián, aki minden kétséget kizáróan megismert. (Étel nem volt nála, meg nem szólítottam őket.)

Mindkét lelkecske leült a közelben, remélve, hogy vittem nekik valamit.

 

Szerethető Rezső vagyok! Szuper a séróm, és van egy bennem lakó gyermek! :-)

 

Rezső egész délután dolgozott valami lyuk ásásán, amikor nem azzal foglalatoskodott, a kövecskéjét görgette egy számára tetszőbb helyre, ill. a fatörzseket rendezgette.

Délelőtt eléggé le volt ülve az egész csapat, nagyon inaktívak voltak, de nagyon örültem, hogy senki (!) nem volt egyedül.

Mióta Maszat kap tőlem külön ételt, picit „felértékelődött” a helyzete a csoportban. Nem változott a szociális hierarchiában elfoglalt szerepe, a táplálékot továbbra sem meri elvenni a földről társai közelében, de életminőségében a kapcsolatoknál javulást hozott. Kicsike-Bogyó és Ara is egyre több időt kíván vele tölteni, sőt, már Ara is kurkássza Maszatot, s nagy érdeklődéssel figyeli, mi van a lány szájában, ha ételt szerez (átjött neki, hogy Maszaton keresztül vezethet út hozzám = ételhez). A bocsánatkérés miatt (hogy el-elvisz egy-egy falatot) Maszat kénytelen Rezsővel is sűrűbben kontaktálni, így a farát többször bemutatja neki és kurkászni is kurkászta a hímet (persze, ritkán, mert az Tinédzser felügyeli!).

Tinédzser pozíciója erősödött, s mint a legagresszívebb nőstény, centrális helyzetét igyekszik is érzékeltetni a többiekkel (harapdálja a többi nőstény fenekét, ill. az elfogadás „gesztusaként” a hímek párzási mozdulatával közelít minden lány felé), de közeledése ma nem volt offenzív egyik egyed irányába sem.

Kishím-Dezső tegnap több mély lyukat is ásott, amibe bedugva a fejét, lélegzetelállító tornamutatványokat, fejenállásokat mutatott be, ill. Beszédest, aki jelenleg tüzel, sokszor kurkászta, rengeteget udvarolt számára, s ő és Rezső is párosodtak a nősténnyel.

 

Egy csomó időt dolgoztam ezen a lyukon...

Mindenki csak ás, ás, ás...

Mit csinálsz, Bogyó?

Tudok egy jó játékot! Húzzuk hátrafelé ezt a kupac szénát! Ugye, milyen jó?

Bocs, csak mostanra tudtam eltávolítani a többieket! Mit hoztál? Narancs, alma, körte, müzli, mandarin? Mindegy, mindig finomat és egészségeset adsz!

 

Kicsike-Bogyó tegnap nagyon rosszindulatú volt (megjegyzem: nem először). Elcsente a Maszatnak szánt narancs-darabot, majd bemószerolt Rezsőnél (miközben elrohant a gyümölccsel), aki ezért ideges lett rám. Gondolta, ez egyszer-kétszer „bejött”, így újra el akarta játszani, de – megkeményítve szívemet – hagytam, hogy visítson a falra kapaszkodva, Rezsőkének pedig adtam egy szép nagy 3-szemes mogyorót.

Rezső azonnal megértette, hogy nincs itt veszély és támadás, Kicsike-Bogyó pedig egy pillanat alatt hallgatott el és ült le a földre (megfeddés nélkül megúszta az esetet mindenki).

Kicsike egyébként előszeretettel cirkuszol és használ védőpajzsnak bárkit, leginkább Maszatot és Arát mártja be, kisebb arányban Beszédest és Tinédzsert – Rezső már mindegyiket megdorgálta miatta. Védelemért fordul Rezsőhöz és Dezsőhöz egyaránt, totál visszaélve azzal, hogy életkorban és termetben ő a legkisebb.

Mivel ez számára eszközrendszer a középpontba kerüléshez és élelemhez jutáshoz, nem tudok rá haragudni, de, mivel emberi tulajdonságként e viselkedést aljasnak titulálnám, így igazán szeretni sem tudom ezért.

 

Maszatnak ma szerencséje volt a sörényes juhokkal, akik „elzárták” őt pár pillanatra a többiektől, így oda tudtam adni neki egy fél mandarint (jó a stresszre a magas C-vitamintartalom miatt). Rezsőke ezt persze észrevette (mit nem vesz észre, ami kaja?), így rögtön adtam neki egy kis darab körtét, amiből „vette a lapot”, hogy ne szaladjon Maszat után (megbüntetve azt), hisz készültem neki is (az ilyen esetekre).

Rezsőke értelmi képességeit a fenti analógiára (már többször eljátszottuk, hogy Maszat esetében kompenzálom őt), ill. az arcmemóriára gondolva úgy látom, hogy alul értékeltem, és értelmesebb egyed, mint az eredetileg gondoltam.

Rezsőke keze amúgy továbbra is lyukas, bár legalább már igyekszik elkapni a gyümölcsöt, kb. minden 4-5-dik alkalommal sikerül neki. (Megszokta, hogy a földről szedegeti fel, mert a többiek úgysem merik elvinni előle, így nem kényszerül rá a kéz-koordinációra.) Ettől függetlenül mindig megdicsérem (a próbálkozást is, nemcsak a sikeres elkapást), amit nagyon igényel és marha büszke is rá.

Persze, nem élünk tévedésben, nem értem van oda, hanem azért, amit adok neki, és ezért sündörög mindig ott a környéken. A pávián szemében az ember = táplálék. Ugyanakkor, ez a legjobb motivációs eszköz mindenféle tanuláshoz.

Rezső örömmel veszi azt is, ha elájulok az attrakcióitól, így attól, milyen ügyesen ás, szerel, milyen erős a fa vagy kő odébb rakásánál stb. Megismeri a hangomat (Maszat is), és ő a nevére is figyel, sőt, akkor is odajön hívásra, ha nincs nálam kaja (ill. nem látja azt).

 

Nagyon érdekes volt a mai napon, amikor egy csapat középiskolás érkezett (állatkert (?) idegenvezetővel együtt), akik hangoskodva és röhögcsélve beszéltek a páviánok fenekéről és Rezső férfiasságáról. Ezt Rezső természetesen nem érthette, de láthatóan zavarta a tömeg, a hangzavar, a kivillanó fogsorok és eszembe jutott egy olvasmányélményem is (http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/76.html), mely szerint a páviánok szeretik az embereket, de a fehéreket... én ezen felfogásnak nem tulajdonítok tudományos jelentőséget, mert Afrikában rengeteg színes bőrű kutató és kétkezi munkás tevékenykedik a páviánokkal, ill. a páviánokért, de az vitathatatlan, hogy Rezsőt különösen egy szemüveges, fekete bőrű (félvér, europid és afro-amerikai) „kislány” bosszantotta fel, aki együtt nevetgélt és hangoskodott a társaival, bár az állatokat nem bántották és nem is etették, nem dobtak be nekik semmit sem!

Rezső 6-7 alkalommal ugrott fel mérgesen a kerítésre... én igen messze, s az ellenkező irányban álltam, de szinte minden alkalommal rám nézett. Hogy pontosan mit várt tőlem, azt nem tudom: hogy hajtsam el az én fajtámat, hogy segítsek neki valahogy... (?) Próbáltam neki mutatni és mondani is, hogy nyugodjon meg, nincs baj... lassan le is csillapodott, valahogy megértette, hogy nem kell idegeskednie, és utána szerencsére a diákok is elmentek.

A látogatók értetlenül kérdezték, mi történhetett?

 

A vazektómiának – véleményem szerint – semmilyen köze nincs a csoport hierarchiájának és -szerepeinek kialakulásához, hisz a vazektómia a hormonális érést és változásokat nem érinti. A sterilizáció során a mellékherét és a prosztatát összekötő ondóvezetéket vágják és varrják el. Nem lesz tőle impotens a hím és nem veszíti el természetes szexuális vágyát, hisz a hormonműködése normális marad, csak nem lesz képes teherbe ejteni a nőstényeket, mert a magömlés során csak ondó távozik (a spermiumok a mellékherében szívódnak fel).

Tehát, meglátásom szerint Rezsőke alfa-hímként történő „működésének” hiányosságai életkorára (túl fiatal még ő is) és példa hiányára (ő a legidősebb a csapatban, nincs teljesen kifejlett 10+ éves hím közöttük) vezethetők vissza.

Az utóbbi egy hétben meglehetősen sokszor vállalta fel a rendteremtő szerepét, ami a táplálkozással nem volt összefüggő, „csak” belső, nőstények közti nézeteltérés volt. Kivétel nélkül mindenki kapott tőle védelmet, és dorgálást is, attól függően, hogy a szituáció mit kívánt meg.

A mai külső veszélyként, fenyegetésként értelmezett szituációban kiállta a csapatért, hogy megvédje az egyedeket.

Természetesen, továbbra is a táplálékszerzésben a legdominánsabb, mint basa, a sörényes juhoktól ő is tart továbbra is, és a szexuális légyottokat is „elnézi” Kishím-Dezsőnek, de egy hét alatt most irdatlanul sokat fejlődött!

 

Maszatka picit megrekedt, ami várható is volt. A többiek „beérték” megfigyeléssel a velem elért helyzeti előnyét, amit türelmének tágításával lehet javítani, ill. kreativitásának fejlődésével.

Nagyon érdekes volt a mai nap (Maszat nem használja újra és újra ugyanazokat a trükköket, mint Kicsike, a klisé adott, de más tartalommal tölti meg), amikor Kicsike volt túl közel hozzá. Ő jóindulatúan úgy véli, az nem baj, ők barátok, ám Kicsike (aki az utolsó előtti a táplálkozási hierarchiában) értelemszerűen el fogja venni Maszat elől az ételt. Ezért mutattam és mondtam Maszatnak, hogy nem jó, mert Rezső ugyan most a kifutó másik felén van, Kicsike-Bogyó még itt ólálkodik. Maszat erre odament Kicsikéhez, látta, hogy az játszik a szénával és kavicsokkal. Beszállt mellé, megmutatva, milyen jó móka, ha megfog a két kezével egy egész nagy csomót és azt húzza a földön hátrafelé. Kicsikének ez nagyon tetszett, ment is Maszat és a húzott szénacsomó után, majd, amikor elég messze voltak, Maszat ott hagyta a „játékot” és odarohant hozzám... hogy honnan talál ki ilyeneket, nekem is rejtély! :-) ...