Van az úgy néha...

2015.03.10 09:58

Van az úgy néha, hogy kifogyunk az ötletekből, amikor a külső és adott körülmények szorítása miatt nagyon szűkös marad a mozgástér, kevés az alternatíva, amit tehetünk egy-egy ügy, helyzet jobbítása érdekében.

 

Elvitathatatlan tény, ha van egy x fős emberszabású csoportunk, melynek csak az egyik egyede eszi meg az összes textíliát, egy másik a (puha, kemény és félkemény) műanyagot, akkor a csoportba már nem helyezhető be ezen anyagokból készült tárgyak, eszközök egyike sem.

Ezek alapján ráadásul vélelmezhető, hogy a papír(alapú dolgok) a legtöbb egyed kedvence lenne.

 

Természetesen, ennek előzménye az a szocializáció, mely a gyermekek esetében (is) az első 3 évet jelenti (ezt hívjuk szoktatásnak), hisz megfelelő szocializációval egy emberszabású, egy gibbon és egy cerkófmajomforma (leegyszerűsítve: ők állnak hozzánk legközelebb a törzsfejlődésben) nem fogja eleségként tekinteni a sálat, sapkát, takarót és megenni a PVC-t sem. A „hozott, öröklött anyagból” történő dolgozásnál tekintettel kell lenni arra, hogy az egyed életkora:

  • nem teszi már lehetővé a változtatásokat vagy

  • rendkívül időigényes, aprólékos, tervszerű és fárasztó (ráadásul kétes eredményű) munkával lehet változást elérni (melyre legtöbbször nincsen kapacitás: idő, anyagi erőforrás, kellő nyitottság, adott esetben szakember stb., ráadásul a legtöbbször mindez együtt áll fenn)

Ezen a téren a csimpánzok és bonobók a legszerencsésebb társaink az együttműködésben, hisz 10-20 évnyi laboratóriumi kísérletet követően és 30-40 évnyi bezártság után is képesek a tárgyakat (mint a legfejlettebb nem ember eszközhasználók) funkcionálisan kezelni és élvezni (persze, dühkitörésekkel fűszerezve, mely a csimpánzok esetében hormontermelésükkel és az izoláció okozta maradandó pszichés károsodásokkal társul – ill. még egy csomó más dologgal, melyre most nem térnék ki).

 

Sokat törtem a fejem, mi tehető egy olyan helyzetben, ahol a lehetőségek palettája horizontálisan és vertikálisan is a nulla felé konvergál, és egyelőre (eleddig) a következő alternatív megoldásokat találtam:

 

Ehető pohár

 

Bár, a fejlesztés és ötlet már nem számít innovációnak, tömegtermelési szempontból kb. sehol sem állunk a kérdésben.

A KFC 2015 februárjának végén jelentette be, hogy piacra dobja ehető kávés poharát, mely keksz alapú, belülről vékony fehércsokoládé, kívülről ehető papírréteggel borítva. A poharak „fejlesztési fázisban” vannak, és Angliába kerülnek először bevezetésre, limitált szériában. Amennyiben a hazai piacon is megjelenik, biztos vagyok abban, hogy a KFC ingyenesen, vagy szponzori logó megjelenítéséért cserébe szívesen ad ilyen poharakat bármely magyarországi állatkert számára, aki ezen kéréssel megkeresi az étteremláncot.

 

Forrás: hvg.hu

 

Az igazi ehető pohár innováció egy 4 gyermekes családanyától, az amerikai Monica Bhatia-tól származik, aki a poharakat organikus anyagokból készítette el, melynek fő komponense a zselatin mellett a tengeri moszat. Ha a pohár nem kerül elfogyasztásra, az a természetben akkor is rövid idő alatt bomlik le, s komposztálódik.

 

Forrás: profimedia.hu

 

Két volt New York-i egyetemista, Chelsea Briganti és Leigh Ann Tucker szintén az ehető pohár területén alkotott időtállót, a Loliware az Interneten is megrendelhető (http://loliware.squarespace.com/store/) többféle színben és kiszerelésben, természetesen – magyar pénztárcához mérten – nem kifejezetten olcsón. A 4 poharas csomag ára 12 USD (ca. 3.400 HUF), míg a 48 darabosé 115 USD (ca. 32.500 HUF).

 

Az alternatív megoldások között szerepel a(z ízesített és színes vagy natúr) jégpohár házi elkészítése, mely inkább a nyári, meleg napokon lehet jó megoldás (egy jogpohár készítő szilikon formát és vizet vagy limonádét, jaffa ízesítésű szörpöt stb. igényel).

Shot pohár formájú szilikonos jégkockatartó hiányában két pohár is megteszi, a nagyobb pohárba kell tölteni a víz alapú „italt”, a kisebbiket pedig bele kell helyezni, hogy kiszorítsa a folyadékot a közepéből, de az alja és oldala még stabil maradjon, hogy ne szivárogjon.

 

Ugyanezen technikával lehet elkészíteni a gumicukor poharat. Az azonos színű gumicukrokon kívül csak egy mikrózható edény kell, amiben kb. 1.30 perc alatt fel lehet olvasztani a gumicukrot és beleönteni a formába, majd fagyasztóba tenni. (6 pohárhoz kb. 500 gramm gumicukor kell, s ezen pohár természetesen diabéteszben szenvedő egyedek esetében nem alkalmazható!)

Miután a felmelegített és folyós gumicukrot beleöntöttük a rendelkezésünkre álló formába, majd lehűtöttük, a kiszedéséhez (a pohár alkához) érdemes egy nagyon kevés porcukrot használni, mert a pohár így nem tapad le. A pohár eztán bármivel megtölthető. (A fel nem használt „gumipoharakat” a tartóval együtt a fagyasztóban kell hagyni felhasználásig.)

 

Forrás: Gasztrotrend.hu

 

Színesben látjuk a világot

 

Bár azon „cég-policy”, hogy fogságban tartott állatok számára nem adhatók színes tárgyak, játékok, eszközök, számomra szakmailag érthetetlen, hisz:

  • a fogságban tartott állat többé nem a vadon része, a fogság legalább annyira (ha nem jobban!) természetellenes számára, mint a színes játékok

  • a majomfajták (értsd: all in one) színesben látnak és a természet színei között a kék ég, a barna fakéreg és a zöld fű mellett megtalálhatóak a színes virágok, gyümölcsök, az eltérő színezetű vizek, és eltérő szőrzetű, bőrű állatok stb.

  • a színes eszközök pszichikailag épp úgy hatnak az állatokra, mint az emberekre, érzelmeket váltanak ki, stimulálhatnak, inspirálhatnak és a lelkiállapotot javíthatják: ez utóbbira kiváló a narancs- és citromsárga, míg a látásromlásos egyedek esetében a piros, valamit a narancs és fekete, ill. a citromsárga és fekete kombinációi. (Nem véletlen, hogy az akadálymentesített oldalak – mellyel egyetlen állatkert sem rendelkezik – fekete alapon fehér, esetleg narancs/sárga színt alkalmaznak, mely az egészséges szem számára ebben az összeállításban zavaró lehet, a látássérülteket nagyban segíti a pontosabb észlelésben.)

a natúr megoldásokat ezen esetben számba lehet venni, s el kell fogadni azon tényt, hogy 100%-ig biztonságos és kockázatmentes eszköz NINCSEN egyetlen állattal vagy gyermekkel foglalkozó intézményben sem, még akkor sem, ha nagy pofonosztó kezekkel mindenki mellé odaállítunk egy „közlekedési rendőrt”. Ennek okán az egyértelműen veszélyes tárgyak körét lehet meghatározni, és a maradékkal próbát tenni.

 

Natúr fa eszközök

 

Ilyenek lehetnek a natúr fa játékok (melyek esetleges megrágcsálás és elfogyasztás esetén sem okoznak különösebb problémát), pl. a közepes méretű kereplő (a túl kicsi és túl nagy több szempontból balesetveszélyes lehet), ami a hangadásra kiváló.

 

Forrás: makimpex.hu

 

Szintén a közepes méretű (mindenképp könnyű, és elég nagy, üveget be nem törő) fa építőkockák. (A fa golyó/labda természetesen alkalmatlan.)

Az ún. golyókiszabadító játékok, vagy még inkább kristály ügyességi fa kirakó az emberszabásúak kezéhez túl kicsi, bár finommotoros képességük meglepően fejlett. A játék nagyobb méretű verziója alkalmasabb a nagy kézfejekhez illeszkedően, jóllehet bonyolultságából adódóan nem valószínű, hogy tartósabban lekötné őket.

A natúr fa behelyezős játék (építőkockákra emlékeztető, akár azzal kombinált változata) lehet szerencsés és egyszerű készségfejlesztő (amíg egyben van), illetve a fa C-szoprán furulya. (Az alt furulyák jóval nagyobbak, alkalmasak a komolyabb oda suhintásra, a fa C szoprán furulya viszont optimális méretű, és a fúvókafej – az eredeti változatban – nem szedhető le, tehát egyetlen darabból álló tárgyról van szó.)

 

Forrás: fahangado.hu

 

Natúr fonott és szőtt, rattan, vessző, gyékény, szalma, csuhé és nád alapanyagú (ill. ezekből a megfelelők kiválasztása) játékok, tányérok, kalapok jöhetnek még számításba „torkoskodó” „főszereplők” esetén, attól függően, hogy az emésztésnél és székelésnél melyik (nem) okoz problémát.

 

Forrás: www.dunatiszakozi.bacskultura.hu